How do you like it?

I was wrong. The voice I'd walk throught fire for is just a sweet illusion. What else, why should I be right, oh girl, come on and wake up again, everyone is cheating, why should I keep on beliving. No you don't give a fuck about being lovers neither about being friends. Or anyting else in this crazy world but your own ease. Should I be waiting for one more honest word from you? "You think I'm a dirty little game but I don't like it". So really, just get away from me, say no more, I know you are too far gone. I always loved you so it's something you do not deserve. And did I deserve it now that this pain walks with me??! Sometimes we have to say a strong-willed "no" out loud. Fare thee well.

So what about the festival...Gyöngyvér spiced with some Jackson well, tasted weird but gosh I liked what I'd heard. Except that I got already so fucking sick of this whole Jackson misery, this hysteria - don't say you people are not hysterical at all - you are, come on, he is gone. Remember but let go. I respect everything he'd ever done, every song, every move, I was shocked when I googled his name that night but just let him rest in peace now. No more CNN news can bring him back, I don't want to see more shocking photos, I just want to remember him with the same love as I am loving the video of Remember the time. Remember and avoid drama.

So these lines above were more about Michael than the festival itself so...Seeing GYV was the same experience again: the blood in my veins turned to black, I felt the heat, I was like a hand-grenade. You know I was. :)

After their show I saw/heard Korpiklaani too, well not the best Finnish band I have ever seen but good enough to make me hysterical when the lead vocalist started to speak in my all-time fav language: Finnish. Yohooo.

At the same time, me and some friends sat down to play some game. But about 1 am we decided to leave, it was freaking cold anyway.

Well, this girl is home now, sitting in her room, smoking the last cigarette and again she is insomniac. You know, this is me. "I'll never find another way to be and like an actor I do the best I can"

Good night.

So let's have fun!

So I'm gonna visit the Rockmaraton festival tomorrow. Thank you "my hero", without you it'd have remained a dream only. Thanks for giving one of my fav band the opportunity anyway. So, back to my childhood tomorrow, I am excited, really. The last time I was there was like 7 years ago and the city is still in my heart, I would never forget those silly and crazy times from high school.

And I will hear the voice I'd walk through fire for. I think.

De írni azt nem...

"De írni nem tudok. Fáj minden gondolat, minden leírt szó. Nem akarok felidézni semmit, nem akarom átélni újra, olyan zavart az egész, azt sem tudom, hogy kezdődött, mikor és miképp vesztem el."

Mostanában inkább olvasok, mint írok. Legalább van mit magamba szívni, legalább vannak, akik leírják, ráéreznek és rávezetnek arra, hogyan kéne menekülni és mi újba érdemes belemerülni...mert az álmomnak folytatódnia kell. Csak új erővel találnom kellett egy régi álmot, kicsit másként tálalva, amiben most újra hiszek vagy csak hinni akarom, hogy hiszek, de ez most így nekem tökéletes.

Elsősorban: a szerelem. Ezzel mindenki így van. Ha az nincs rendben, akkor az egész világ összedől. Te, aki miatt folyamatosan görcsbe rándult a gyomrom, te aki ki-be sétáltál, hitegettél és csak akkor engedted meg nekem, hogy tele érezzem magam energiával, amikor kegyesen hozzám szóltál - hát most ennek vége. Neked véged. Bárki mással is bánsz így, remélem, hogy neked kétszer, háromszor rosszabb. Miért te lennél a nagy álmom, amikor miattad akad meg a levegő a torkomban? "a bántás mindig jobban esett, mint a távolság." - Ez volt a szerencséd és az én te általad szájbakúrt életem szerencsétlensége. Mostantól figyelje más remegő gyomorral a hangulatváltozásaidat, de nagy valószínűséggel én voltam az egyedüli bolond, aki ezt lenyelte.

És Te...a másik hangulatváltó...tudod, ebbe is "bele törik a nyakam", de mivel sosem bántottál és ígértél és valamilyen szinten még figyelsz is, így semmi okom elátkozni, sőt talán kicsit még szeretlek is. Még mindig. :) Csak maradj olyan, amilyennek megismertelek.

Ezeket átgondolva, most minden lezártnak tűnik bennem. Erre vártam. Egy új érzelmi kezdetre.

Az emberi kapcsolatok pedig majd alakulnak, én már megint önmagam vagyok, aztán majd kiderül, hogy ki marad és ki megy. Egyet tudjon mindenki, aki magáénak érzi ezeket a sorokat: minden távolságot áthidalva szeretlek titeket.

A Twilight Saga-val meg végeztem és továbbra is kaparom a falat, mikor lesz már a Breaking Dawn-ból mozifilm? Szerintem én 2011-ig spontán mumifikálódni fogok, megőszülök és kitépem az ősz hajam. :D

Kész. Omnia vincit amor.

Cookies.

I should stop eating these chocholate filled biscuits or I won't ever be able to move my ass to Hollywood, darn.

Okay, tomorrow I will tell you everything.

The Twilight Saga is growing on me.

Outside of the window

I think it's cold and it looks like rain and the wind is blowing like it's the end of the world, and it's so cold, it's the cold like if you were dead...

That's how the smell of this fresh air and the dark coulds of the sky make me feel.

Running out of time

" - Kétségbeesetten kapaszkodunk a múltba, de miért?

- Mert akkor még volt remény."

(Six Feet Under)

Twilight of my life

"When life offers you a dream so far beyond any of your expectations it's not reasonable to grieve when it comes to an end."

But what would you do when your only reason for being wouldn't want you anymore?

Same old song, all about: love. Damn it.

Utálom, hogy mindig ez a bajom. Illene a suli miatt is hasonló szintűt nyavajogni. Mondjuk amíg 3asok miatt tudok csak hisztizni, addig inkább befogom a számat.

Ezen kívül 2 Ses koncert és egy házibuli képeivel vagyok elmaradva. Igyekszem fiúk, lányok! :)

Oh és egy új Gyöngyvér szám: Purple Veil, ami a disszonáns (Puc baszker XD) Bíbor fátyol angol nyelvű változata, ami kissé szerintem félresikerült. Éneksáv halk, tükörfordítás nem nyerő, szótagszám nem passzol és így bezavarja a ritmust, túlzottan tökéletesen kiejtett angol szavak, holott természetesnek kéne hatnia, a nyelvtani hibáról (eddig csak egyet fedeztem fel) nem is beszélve...Hát fiúk bocsi, ez most annyira nem sikerült jól, kicsit az összecsapottság érzetét kelti. De amíg vannak olyan elfogult rajongók, akik szerint ez is úgy üt, mint mondjuk egy Tim Palmer által megbabrált nóta, addig nyert ügyetek van. ^^

Ez a véleményem sajnos, attól függetlenül, hogy bepisilek a Gyöngyvértől és igazán tehetségeseknek tartom őket. Szerintem ezen a számon átrághatnátok magatokat még párszor. Az a legfurább, hogy a demo verzióként feltüntetett Megálmodtalakkal vagyok a legjobban megelégedve. Na, hagyjuk...

Night night, hyvää yötä.

(Ja minulla on sinua ikävä Ville Valo, nuku hyvin)

As I lay dying...

I feel nothing. Rohadt sok csalódás - nem akarom érezni. Se téged, se senki mást soha többé. Ha bárki tüzet merne gyújtani, én majd azzal játszani fogok. Máris jobban érzem magam.

"The truth is hiding in your eyes

And it's hanging on your tongue

Just boiling in my blood

...

My thoughts you can't decode."

Tavasz

"Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát,
most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét
rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, -"

(Radnóti)

Living my blight time

Nem igazán tudok már hetek óta mit mondani. Téged szeretlek, meg téged is, és téged szeretni akarlak. Hiányzol. Hiányoznak a beszélgetések, ne hidd, hogy nem, de úgy érzem, nem voltál mindig igaz, sőt, biztos vagyok benne - ha az én idióta paranoiam, akkor ne haragudj, de nem így érzem. Majd lesz valami. Ha az kell, hogy megmaradjunk, akkor úgysem lesz semmi baj és nem tűnünk el egymás mellől. És ne, ne kérdezz rá, hogy mire értem ezeket a sorokat, ne ne várj magyarázatot, itt most neked kell válaszolnod. És az válaszoljon, aki a legjobban magára veszi. 

Nos, itt most szakad az eső...unalom van és álmatlanság, vagy egyszerűen csak éjjel jobb élni és könnyebb a levegőt kapkodni. Ilyenkor, ha csak egy picit is, belém költözik a csend és megáll az idő. Sötét van és hideg levegőt fúj be az ablakon a szél és nekem pont így jó, mert mindig is így éreztem magam biztonságban és így voltam nyugodt. Csak lenni, ülni éjjel egy asztalnál és visszagondolni mindenre, ami volt és próbálni túllépni, valami új felé, ami nekem mindig nehezen ment - most is itt van a múlt és a vele járó önvád. Ugyanakkor itt van a jövő is. Homályos. Lehet nem is a múlt az, amit így kéne neveznünk, hiszen az bennem mindig tisztán él...és a jövő az, amit csak szeretnék, hogy úgy legyen. Hogy ott és akkor majd legyen elég erőnk egymáshoz nyomni az arcunkat és érzelmet váltani egy csókban. Hogy majd innentől kezdve talán boldogok lehetünk és megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy megint be merjünk valamit engedni az életünkben. Én téged és te engem. Mert félek, iszonyatosan félek, oda akarom adni magam, de mi van ha ... pedig egymás mellett...szerintem sokkal több lenne egy perc, egy óra és egy nap. Sokkal több lenne egy érintés, ha nem félnénk igaziból adni. Sokkal mélyebb lenne a csók és igazabb az érzés. És akkor, na akkor, többet nem félnénk. Tanulnánk valami igazit. És akkor sem kár érte, ha idő közben üressé válik, mert legalább megpróbáltuk és legalább tényleg megtapasztaltunk valami életízű. Kísért az a régi kép...az a régi ember, aki nélkül élnem kell, de ha esélyt sem adok magamnak arra, hogy túllépjek. Most itt az esély. Te vagy az. És mutasd meg, hogy ki vagy, mert már most teljesen el vagyok bűvölve...A homályos és bizonytalan jövő...

"Who melts with me in a grave..."