11/23/2009

"I want it now, now, now." - yes I do


Valo recently told UK's Metal Hammer magazine about the forthcoming CD:


"Lyrically, it's the most sexual [album], the most horny one, we've ever made. The horny and the horned. Like the Impaled Nazarene song. It's got that and a sense of immediacy: 'I want it now, now, now.' It's not about being poetic or forlorn about something that is about to happen, it's actually about something that is happening at this very moment in time."


He added, "I like the immediacy of it. There's a lot of information put in short songs and they don't let go. That was the whole vibe for me. You should have seen me working the vocals out in the middle of the night, amongst my taxidermy owls in the tower screaming my guts out, unable to stop until 9:00 a.m. and then sleeping on a couch for two hours before starting again. So the whole process of the album is very close to that mental boner that just didn't go away."




11/11/2009

When it rains, you can't avoid reading


Finy Petra 

AZ ÁRNYÉK 


Azóta üldözi 
Hogy belekukkantott a feketébe 


Nem véletlen hát, hogy 
Szemében sokkal több a rettegés 
Mint amennyi egy farkas tekintetében van 
Mikor az őzgida harapja el a torkát 
És nem fordítva 


Meg néha a szívverése is kihagy 
Ilyenkor tisztán hallani a vérerek csörgedezését testében 


De ő már ebbe is beletörődött 


Csak az zavarja 
Hogy a kertész riadtan iszkol előle 
Vagy hogy az utcán a kutyák nyüszítve húzódnak odébb 
És még a farkukat is elfelejtik behúzni 




Tamás Halmai 

Silence 


One must study grammatics of silence, 
spaces between, and even without words 
make mutual that hope one gets to know 
without study, the halfway of life, 
one must study sharing the arrival 
from speechlessness into greater silence, 
from wakefulness into illumination. 




Jász Attila 

[ESŐKAPU]

Mindig kell hozzá egy csipetnyi ellenfény,
hogy akár a legapróbb részleteket is,
miként a szívpitvar önműködően záródó billentyűjét,
a hajnali eső kapuját (vagy az alkonytét) nyitva találd.



Simon Márton 

JÓ ESETBEN
Jó esetben ritkán kell szóba állnom
szeretteimmel. Megvisel, hogy kérdéseikre
csak hazugságokkal felelhetek. Tanácsaik
nélkül egyre jobban bízom abban, hogy majd,
mint a vadludakat, délre visz az ösztön, bár
igazán nem tudom. Hol van az a dél?
Szavaimat kevésre tartom, pedig ezen a vidéken
még ma is mesélik, a fény úgy lett: csak egy szót
szólt valaki. Én persze beszélhetek, amit akarok,
nem lesz világosság. Idáig jutottam:
néha azt mondom, van kiút, és ettől mintha lenne.
Persze nincs. Ez egyszerűen nem így működik.
Pedig el tudnék szakadni bármitől, jó esetben
egy-két szóval elengedem a fényt is.
Halogatni kéne ezt, mert például az őszt
megírni könnyű. Olyankor bármihez hasonlítható
bármi. Vagy csak nekem, mindenem. De most
tavasz van. Ilyenkor, jó esetben, mindig
egy kicsit hosszabbak lesznek az éjszakák,
mint a félelem.



Vörös István 

MIKOR VAGYUNK EGYEDÜL?

Mi az, amit szégyellünk mások előtt?
Senki se szégyell nyilvánosan járkálni,
enni. De aludni többnyire már
bezárkózunk. Szokás nyilvánosan
olvasni, vannak is erre rendelt

intézmények, de az asztalok nincsenek olyan
gondosan elválasztva, mint a vécéfülkék.
Van, aki nem szereti, ha meghallják,
amit beszél, van, aki csak erre tör.
Van, aki titokban imádkozik,

van, aki hangosan, a templom első
padjában. Van, aki azt nem szereti, ha
sírni látják, van, aki azt, ha meghalni.
Feltámadni sem túl jó közönség
előtt. A mulandóság őreire álmot

kell bocsátani, aztán bentről
föltörni az óriási tojást. A héjak
már maradhatnak szétszórva, ki ismerne
rád halálod fehér mészvázáról?
Nem jó, ha látnak önmagunk lenni,

nem jó, ha látják, hogy valaki más vagyunk. 




11/04/2009

Midnight sun

"Edward," Bella said.

I froze, staring at her unopened eyes.
Has she woken, caught me here? She looked asleep, yet her voice had been so clear...
She sighed a quiet sigh, and then moved restlessly again, rolling to her side---still fast asleep and dreaming.

"Edward," she mumbled softly.

She was dreaming of me.
Could a dead, frozen heart beat again? It felt like mine was about to.



"Stay," she sighed. "Don't go. Please...don't go."

She was dreaming of me, and it wasn't even a nightmare. She wanted me to stay with her, there in her dream.
I struggled to find words to name the feelings that flooded through me, but I had no words strong enough to hold them. For a long moment, I drowned in them.
When I surfaced, I was not the same man I had been.

My life was an unending, unchanging midnight. It must, by necessity, always be midnight for me. So how was it possible that the sun was rising now, right in the middle of my midnight? 


(Stephanie Meyer owns the saga)

11/02/2009

No light

Írj, írj, írj! Vagy jobb lesz, vagy rosszabb. De írd le, mert át kell látnod, hogy miben is vagy nyakig benne!
A hétvége: sok nem túl őszinte mosoly, de annál őszintébb könnyek kavalkádja. És itt most örömkönnyekről beszélek. Néha nem tudom eldönteni, hogy azok, akikért bármikor gondolkodás nélkül meghalnék, mert annyira szép részei az életemnek, hogyan lehetnek ennyire rosszak?!
Csütörtök este a nagy szendvicsgyártás előtt anyum ott csücsült a 3 négyzetméteres konyhában, pakolta magába a vacsoráját, miközben apum azt a gigantikus méretű igazi magyar kenyeret vágta fel. Akkor már vagy 2 órája lelkesen vártam, hogy mikor kenhetem meg őket minden jóval, szóval eléggé rá voltam pörögve a másnapi romániai kirándulásra. Kicsi a konyha, két ember még kényelmesen elfér, de három már csak úgy, ha egymáson keresztül bukfenceznek a sótartóért. Olyankor nem tudok bent lenni. Nem megy. Pánikszerűen szabadulnom kell és kijutni az ilyen helyekről. A szobában ácsorogva kérdeztem anyut, hogy mikor mehetek kenni. Apu válaszolt: "akár most is". Mondtam neki, hogy most még inkább nem, mert sehogy sem férünk majd el. Óóó és persze ezen feltétlenül ki kellett akadni, anyám szavaival élve: "maradj is kint, mert csak felidegesítem magam rajtad". Istenem, mi rosszat tettem? Miért fáj az másnak, hogyha nem szívesen megyek be harmadiknak egy kisebb kupac közepére? De ki más lenne az idióta, mint én?! A szokásos lavina zúdult rám, amihez, ha még akár egy milliószor is meg fogom kapni, nem fogok tudni hozzászokni. "Alkalmazkodj és hagyd el a gyerekes baromságokat, a munkahelyedről sem rohanhatsz majd ki sikítva" - igen, én ezt tudom, ezért örülnék, ha a szüleim komolyan vennék azt a kérésem, miszerint: orvos kell vagy valaki, aki segít abban, hogy megtanuljam szabályoni ezeket az érzelmi hullámlökéseket. Ehelyett a legértelmesebb válasz, amit kaptam: "nincs semmi bajod, csak van egy kis egészséges lámpalázad" - igen, a szobámból kihajítok mindent az utcára és a testvéremhez hozzábaszok egy parfümösüveget, illetve a vágjuk szét a kezemet, amíg fel nem eszmélek, hogy nem elég éles a kés című akcióim a lámpaláz fogalmában ki is merülnek. (Aztán ki tudja, lehet hogy mégis én vagyok komplett idióta és igazuk van.) Ez a veszekedés egy 4 rás sírást eredményezett, főleg azért, mert úgy éreztem, semmit nem ér, bármit mondok. Meg akarok gyógyulni és nem hiszik el, hogy beteg vagyok. Saját szerencsétlenségemre még ott tartok, hogy ösztöndíjból és hitelből tartom fenn magam, így arra nem igazán merek mélyebben gondolni, hogy besétálok az első szorongásszakértőhöz és kitárom a lelkem. Azaz, én kitárnám, de nincs arra pénzem, hogy ő be is fogadja vagy foglalkozzon is vele. Hiába, a lélek nagyon sok pénzt ér. (Mire oda jutnánk, hogy el tudnánk adni az ördögnek, már rég eladtuk részletekben ennek-annak.) A pénteki nap maga volt a felüdülés. Nagyvárad, Ady, happy tears. És a szombat reggelnek persze sietősen jönnie kellett. Újabb lyuk a mellkasban. "Kislányom, hol van egy toll?" - "Az íróaszatlomon." - és a támadás, szinte tapintható lenézéssel: "Ott nem találok. Botrány, hogy 3 egyetemista lány él itt és nincs egy kurva toll!!" (Na de apu, ezt mégis nem lehett volna kevesebb indulattal mondani?)...És akkor bemásztam az íróasztalomhoz és kivettem egy tollat a poháról, ami az asztal közepén várta, hogy megtalálják. Attól még, hogy figyelmetlenségből nem vetted észre, miért vagyok megint én a hibás? Én vagyok az elviselhetetlen, a hiba, a fekete folt. Tudom. Mikor nem volt ez így? Egy toll. Egy kurva toll és ez is a szívemben landolt. Rohadt "kellemes" érzés a szülőktől ilyen hangnemben elválni és pár igaznak színlelt ölelés közepette végigpuszilni apát, anyát. Vártam, hogy felszálljak a vonatra és elinduljak Pestre. Vártam, hogy a kilóméterekkel együtt tűnjön el mögöttem ez a szóváltás. Így is lett. Vasárnap estig minden happy. Azt hiszed, hogy vége és még csak most jön a krém. Koronázzuk meg a "jókedvünket", ehhez is hozzá kéne szoknom - azt mondogatod magadnak, hogy minden jobb lesz, de most komolyan...rosszabb nem lehet? Ó, dehogynem.

Sunday: este hazaért tesóm is. Nem túlzok: kibaszottul hiányzott a 4 nap alatt, amíg nem volt velem. Testvér. Ennyi. Nincs élet nélküle. És akkor közbeszólt a fogkrém. Groteszk, nemde? És a történet: amióta Szegeden tanulunk felváltva vesszük, amit közösen használunk. Csakhogy tesómnak maradt a nyárról egy másik tubus is. Az meg alapból a fogmosópohárban állt, amit még nyár előtt ketten használtunk. Elfogyóban volt a dolog és Zita vett egy újat. Még meg is kérdezte, hogy láttam-e. Igen, persze. Tök jó, ügyes vagy, hogy vettél, amúgy is te voltál a soros. Amíg ma, mint derült égből a villám, közölte velem, hogy magnak vette. What the fuck? Miért? Miért? Miért? Volt egy megszokott és jól bevált rendszer, erre ő gondol egyet és más rendszert vezet be. Természetesen, testvérek között, az, hogy a fogkrém közös ma már nem menő. Próbáltam neki felozni a tavalyi példát, azt a jól beváltat. De az az övééé és csak az övé. Ezután vágtam a falhoz azt a poharat, aminek a szilánkjai később szétszúrkálták az ujjaim. Ezután fogtam egy kést és azt szorongatva kerestem valami jó okot arra, hogy talán mégis valamiért...de élni kéne. Tudom, kicsit eltúlzott és heves reakció, de minden jel arra mutat, hogy megnyomorítom mások idegrendszerét. Ő nem fogja fel, hogy nonsense az új terve, én pedig egyből olyan mélyre zuhanok, hogy ki akarom vonni magam a forgalomból.
A legrosszabb: ő elmegy. Elköltözik egy hónapra, hátha rájövök arra, hogy a saját testvéremmel egy nem viselkedhetek, továbbá, hogy ő ezekhez a szituációkhoz nincs hozzászokva, nem tudja kezelni, idegileg tönkremegy miattam - elköltözik és minden jó lesz. Naná!! Ideig-óráig. Mert visszajön majd a saját lakásba - hülye is lenne hónapokig feles pénzeket kifizetni - és mivel addig sem élünk együtt, ez az egy hónap a közös fejlődés és kompromisszumkészség és tudni-hogyan-kell-megbeszélni szempontjából mínuszosan fog teljesíteni. Elkap a hányinger annak a gondolatától, hogy el akar menni és ebbe én üldöztem bele. Ha tényleg fogja magát és lelép, abba én fix, hogy beleroppanok. Főleg azért, mert nem hiszem el, hogy nem tudunk együtt élni, és hogy nem vagyunk elég felnőttek ahhoz, hogy normálisan meg tudjuk beszélni. Tudja, hogy gyorsan robbanok, de ugyanolyan gyorsan ez általában el is száll, ha 5 percig békénhagy a világ és nem provokál. Tudom, hogy változtatni kell magamon, de ez egyedül nem megy. Azt várjuk el egymástól, hogy egy hónap szünet után majd "boldogan, amíg meg nem" vége lesz? Csak ellenpéldát látok: nyáron, amikor 6 hétig melóztál a magyar tenger partján, Istenem, engem majd megevett a fene otthon, hogy nincs kivel nevetgélni, hogy nincs kihez bújni, nincs, akinek az én ölelésem kell, nincs kivel összeveszni és nincs kivel kibékülni. Egyetlen szóval: hiányoztál. Jobban, mint bármi a világon. Mégis, mi lett a vége: azóta 2 idegölő balhén vagyunk túl, amit kontaktlencse tokok és fogkrémek váltottak ki. Rajtad is nevetek és magamon is. Ha el akarsz menni, én nem foglak visszahúzni a lakásba, mert fontos az, hogy a kis lelki békéd helyreálljon, de utána, ha nem lesz változás, akkor mondd meg, mi legyen? Két megoldás van: vagy elköltözünk a világ két végére, fényév távolságra egymástól, vagy felfogjuk, hogy testvérek vagyunk és ha a világon már semmi sem áll a helyén, mi akkor is leszünk, mert a veszekedéseken és a hajtépésen túl, mi ennél sokkal fontosabbat is megtanultunk: egymásba kapaszkodni. Na, ebben...profik vagyunk.

Hajnali fél 5. Gratulálok, Andrea!
Now let me sleep, sleep forever.

10/28/2009

Happy Autumn

"I remember, I remember
The fir trees dark and high;
I used to think their slender tops
Were close against the sky:
It was childish ignorance,
But now 'tis little joy
To know I'm farther off from Heaven
Than when I was a boy."
(Hood - Remember, remember)


O Saw ye not fair Ines?  
She's gone into the West,
To dazzle when the sun is down,
And rob the world of rest:
She took our daylight with her,
The smiles that we love best,
With morning blushes on her cheek,
And pearls upon her breast.




O turn again, fair Ines,
Before the fall of night,
For fear the moon should shine alone,
And stars unrivall'd bright;
And blessed will the lover be
That walks beneath their light,
And breathes the love against thy cheek
I dare not even write!



Would I had been, fair Ines,
That gallant cavalier,
Who rode so gaily by thy side,
And whisper'd thee so near!
Were there no bonny dames at home,
Or no true lovers here,
That he should cross the seas to win
The dearest of the dear?



I saw thee, lovely Ines,
Descend along the shore,
With bands of noble gentlemen,
And banners waved before;
And gentle youth and maidens gay,
And snowy plumes they wore;
It would have been a beauteous dream,
--If it had been no more!



Alas, alas, fair Ines,
She went away with song,
With Music waiting on her steps,
And shoutings of the throng;
But some were sad, and felt no mirth,
But only Musics wrong,
In sounds that sang Farewell, Farewell,
To her you've loved so long.



Farewell, farewell, fair Ines,
That vessel never bore
So fair a lady on its deck,
Nor danced so light before,--
Alas, for pleasure on the sea,
And sorrow on the shore!
The smile that blest one lover's heart
Has broken many more!

(Hood - Fair Ines)


One more Unfortunate,
Weary of breath,
Rashly importunate,
Gone to her death!

Take her up tenderly,
Lift her with care;
Fashion'd so slenderly
Young, and so fair!

Look at her garments
Clinging like cerements;
Whilst the wave constantly
Drips from her clothing;
Take her up instantly,
Loving, not loathing.

Touch her not scornfully;
Think of her mournfully,
Gently and humanly;
Not of the stains of her,
All that remains of her
Now is pure womanly.

Make no deep scrutiny
Into her mutiny
Rash and undutiful:
Past all dishonour,
Death has left on her
Only the beautiful.


Still, for all slips of hers,
One of Eve's family—
Wipe those poor lips of hers
Oozing so clammily.

Loop up her tresses
Escaped from the comb,
Her fair auburn tresses;
Whilst wonderment guesses
Where was her home?

Who was her father?
Who was her mother?
Had she a sister?
Had she a brother?
Or was there a dearer one
Still, and a nearer one
Yet, than all other?

Alas! for the rarity
Of Christian charity
Under the sun!
O, it was pitiful!
Near a whole city full,
Home she had none.

Sisterly, brotherly,
Fatherly, motherly
Feelings had changed:
Love, by harsh evidence,
Thrown from its eminence;
Even God's providence
Seeming estranged.

Where the lamps quiver
So far in the river,
With many a light
From window and casement,
From garret to basement,
She stood, with amazement,
Houseless by night.

The bleak wind of March
Made her tremble and shiver;
But not the dark arch,
Or the black flowing river:
Mad from life's history,

Glad to death's mystery,
Swift to be hurl'd—
Anywhere, anywhere
Out of the world!

In she plunged boldly—
No matter how coldly
The rough river ran—
Over the brink of it,
Picture it—think of it,
Dissolute Man!
Lave in it, drink of it,
Then, if you can!

Take her up tenderly,
Lift her with care;
Fashion'd so slenderly,
Young, and so fair!

Ere her limbs frigidly
Stiffen too rigidly,
Decently, kindly,
Smooth and compose them;
And her eyes, close them,
Staring so blindly!

Dreadfully staring
Thro' muddy impurity,
As when with the daring
Last look of despairing
Fix'd on futurity.

Perishing gloomily,
Spurr'd by contumely,
Cold inhumanity,
Burning insanity,
Into her rest.—
Cross her hands humbly
As if praying dumbly,
Over her breast!

Owning her weakness,
Her evil behaviour,
And leaving, with meekness,
Her sins to her Saviour!

(Hood - The bridge of sighs)

Once upon a midnight dreary...

Próbáljuk meg magyarul, hátha sikerül. ... ... ...Egy.értelmes.szó.nem.jut.az.eszembe. Egy értelmes gondolat, amivel kezdeni lehetne, és már automatikusan váltanék is angolra. De miért? (Mert véd és eltakar.) - Mekkora hülyeség. Bármit is csinálok, magyarul mindig hatásosabban érinti a szívemet bármilyen szó, mint akármelyik másik nyelven. Hiába...mégis csak az anyanyelvünkön tanulunk meg élni. :) 
Tényleg gondolkozóba estem, mit mesélhetnék és miközben a körömlakkom maradványait kapargatom le (és egy gyilkos légy bele szállt a fájdalomcsillapítóval meghintett teámba) észreveszem, hogy már a harmadik szál cigimet szívom, mióta belekezdtem a nagy kitálalásba. Annyira lesz nagy, amennyire az agyam felfogja, amit ő itt belül érez, hiszen tudtommal inkább csupa-lélek vagyok, mint racionális. 
Volt egy Into the Darkness és egy Gyöngyvér. Mindkettő után úgy csorgattam a nyálam, mint kutya a csont után, és mindkettő elmúlt. Miért múlik mindig minden olyan gyorsan el? Szenvedsz hónapokat, hogy végre ott legyél és aztán huss. Gyöngyvér őszi turné lemondva. Tehát a tél minden szempontból igencsak beköszöntött. Pár nap múlva még járunk egy szellemtáncot, aztán decemberig csend legyen! Burkolózz jégbe, ködbe és zúzmarába. Ez lesz. És gyertyalánggal és forralt borral metsd magad a fagyhaláltól. :) A tél, kérem szépen, igenis gyöngyörű! Mindig megtanít arra, hogy a legnagyobb hidegeket is túléled. Vele együtt a mániás depressziódat is, amit az életed sikeresen vegyített a sociofóbiával. De nem félünk. Felismertük és ez jó. Bár nem hiszem, hogy a hirtelen düh- és pánikrohamokon ez sokat változtat, mégis talán könnyebb lesz még azelőtt elfojtani a robbanást, mielőtt szétterjedne a vérben. Kisebb robbanásokat csinálni. A mélyből kicsit magasabbat, a magasból kicsit mélyebbet varázsolni. És kimondani azt, ami fáj. Megmozdulni. Önmagamnak lenni. Utánozhatatlanul, istenigazából önmagamnak. 


"A hazug élet legszörnyűbb átka, hogy kilopja mindenből a valóságot, a tartalmat, ami körülöttünk van, és amit az ég lelkünk táplálékául és öröméül alkotott. Aki hazugságban él, annak az egész világ hamis, semmivé zsugorodik a kezében."


ps. I am a pro at writing in Hungarian! :)

10/21/2009

Kingsized darkness

Inspiration comes at night. Sunday evening was awesome and long-awaited. We did not miss the bus, so cool. So we went to get something to drink, arrived at Timee's around 4 and got stoned in 1,5 hours then we were off to the club. Missed the Drugzone show - shame on us! We just couldn't make it, were running but not too fast. Okay, I can't remember everything clearly. We were laughing all night long and you better believe it. It was the best day of this sad autumn. Being with Timee again, kissing that little sweetened fruitcake made me feel like I am on the top of the world and no-one can ever fight me off. Being with Timee, Cicu, Dóri, Nina was the best experience ever! God how I miss them. How I miss partying with my girls. Timee, I still have glitters in my hair you h00r ;)
Lacrimas fucking Profundere: rocked the hell out of the world, or at least, me. :) Röbi was nice again and damn, man, you gave me the Lost cd, bingo! Thanks for the autograph and the little talk. I was really sad to hear that Lost no longer exist though I completely understand you had no time for another project. God, only thinking back of what I felt during the concert sends shivers down my spine now, thank you for being such a fantastic and perfect rock n sad band. The only band that makes me want to shake my ass and not cut my veins. The only band that mixed rock n roll with gothic in a way that can shake your soul and leave you craving for more. That's a talent. And I am wishing you all the best in the future. ;)
Deathstars: I felt like being in the middle of a hot porn movie and I liked it. This time I was sure I'd have danced 'till I dropped dead and screamed like there was no tomorrow, I am lucky I still have my voice. Guys, thank you for being such an erotic vision as a band. Oooo and Whip just said that we always are the best crowd ever, yeppp Hungarians rule.
And all my sweet friends that were holding my hand 2 nights ago...thank you for ruling so hard! <3
Good night.electric.night!

ps. Sorry for this lousy entry, I am drained, tired and eyes are closing, brain not working - or maybe Sunday night just fucked me so hard that I am still recovering...

10/20/2009

Try harder to read my mind

Disease in my veins. I am eternally sad and empty every now and then I feel like shit and can't control myself. Now I am up then down and crush like never before. Want to break this glass that I am holding in my hands before I'd bite it so hard that my lips would bleed. The heart inside me is craving to beat its very last. About 6 yrs ago the doctor said it was depression consuming me. Now I know it's bipolar disorder - still keep growing inside. Don't tell me I am weak or that my life is not worthy. I want to change but do you know how it feels to realize after 6 good months that the shitty part is far from over??!! And you keep telling me it's not understandable. So go on and cut me I couldn't care less - since I feel so cold cold and cold now.

10/12/2009

We are so bad yet it feels so good

"From time to time her eyes get wide
And she's always got them stuck on me
I'm surprised at how hot honey-coloured and hungry she looks
And I have to turn away to keep from bursting
Yeah I feel that good!
She slips from the stage
A foot no more
But it seems to take an hour for her to reach the floor
And the two chord cool still grooves
As she slides towards me smooth as a snake
I can't swallow I just start to shake
And I just know this is a big mistake
Yeah but it feels good!

Do it to me! do it to me! do it to me! do it to me!
Do it to me! do it to me! do it to me!

"if you want I can take you on another kind of ride... "
"believe me I would but... "
Deep inside the 'but' is 'please'
I am yearning for another taste
And my shaking is 'yes'

"you will be all the things in the world you've never been
See all the things in the world you've never seen
Dream all the things in the world you've never dreamed... "
But I think I get a bit confused...
Am I seducing or being seduced?

Oh I know that tomorrow I'll feel bad
But I really couldn't care about that
She's grinning singing spinning me round and round
Smiling as I start to fall
Her face gets big her face gets small
It's like tonight I'm really not me at all
And it feels good!

Do it to me! do it to me! do it to me! do it to me!
Do it to me! do it to me! do it to me!

It feels good!"



This is all I have to say because this is how we play the game.

10/09/2009

Why does it hurt me like this...

"But there are long long nights when I lay awake
And I think of what I've done
Of how I've thrown my sweetest dreams away
And what I've really become
And however hard I try
I will always feel regret
However hard I try
I will never forget"