Tavasz

"Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát,
most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét
rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, -"

(Radnóti)

Living my blight time

Nem igazán tudok már hetek óta mit mondani. Téged szeretlek, meg téged is, és téged szeretni akarlak. Hiányzol. Hiányoznak a beszélgetések, ne hidd, hogy nem, de úgy érzem, nem voltál mindig igaz, sőt, biztos vagyok benne - ha az én idióta paranoiam, akkor ne haragudj, de nem így érzem. Majd lesz valami. Ha az kell, hogy megmaradjunk, akkor úgysem lesz semmi baj és nem tűnünk el egymás mellől. És ne, ne kérdezz rá, hogy mire értem ezeket a sorokat, ne ne várj magyarázatot, itt most neked kell válaszolnod. És az válaszoljon, aki a legjobban magára veszi. 

Nos, itt most szakad az eső...unalom van és álmatlanság, vagy egyszerűen csak éjjel jobb élni és könnyebb a levegőt kapkodni. Ilyenkor, ha csak egy picit is, belém költözik a csend és megáll az idő. Sötét van és hideg levegőt fúj be az ablakon a szél és nekem pont így jó, mert mindig is így éreztem magam biztonságban és így voltam nyugodt. Csak lenni, ülni éjjel egy asztalnál és visszagondolni mindenre, ami volt és próbálni túllépni, valami új felé, ami nekem mindig nehezen ment - most is itt van a múlt és a vele járó önvád. Ugyanakkor itt van a jövő is. Homályos. Lehet nem is a múlt az, amit így kéne neveznünk, hiszen az bennem mindig tisztán él...és a jövő az, amit csak szeretnék, hogy úgy legyen. Hogy ott és akkor majd legyen elég erőnk egymáshoz nyomni az arcunkat és érzelmet váltani egy csókban. Hogy majd innentől kezdve talán boldogok lehetünk és megadjuk magunknak a lehetőséget, hogy megint be merjünk valamit engedni az életünkben. Én téged és te engem. Mert félek, iszonyatosan félek, oda akarom adni magam, de mi van ha ... pedig egymás mellett...szerintem sokkal több lenne egy perc, egy óra és egy nap. Sokkal több lenne egy érintés, ha nem félnénk igaziból adni. Sokkal mélyebb lenne a csók és igazabb az érzés. És akkor, na akkor, többet nem félnénk. Tanulnánk valami igazit. És akkor sem kár érte, ha idő közben üressé válik, mert legalább megpróbáltuk és legalább tényleg megtapasztaltunk valami életízű. Kísért az a régi kép...az a régi ember, aki nélkül élnem kell, de ha esélyt sem adok magamnak arra, hogy túllépjek. Most itt az esély. Te vagy az. És mutasd meg, hogy ki vagy, mert már most teljesen el vagyok bűvölve...A homályos és bizonytalan jövő...

"Who melts with me in a grave..."