Bright bright morning

Going on vacation today, Lake Balaton, 6.30 am I feel like a zombie, 2nd coffee, some good songs and I still don't feel like waking up, have to get ready in 30 fucking minutes so wish me luck because I feel like shit. :)

Cyanide sun

"Ha a felismerés megvan, akkor már vége a vakításnak. ez jó hír, innen már "csak" önuralom kell, de ne hagyd magad, mert utána igazán szabaddá válhatsz, hogy méltó függőségre lelj. ez az életleckénk. 5 év rengeteg, a seggedet kéne kinyalja. ha megérdemelné. te légy észnél. még ha nőiséged legyőzni akarna is. csak így lehetsz teljes." - Kata

Az észhez térítési / térülési folyamatom végén ez a pont.

Thanks for supporting the shine of the cyanide sun in my heart.

De hát a hóban?

„A hóban feküdt.

Szeressél – mondta.

Nagyon kívántam.

Szerettem volna.

De hát a hóban?

De hát a hóban?”

(Király László)

Na, mit gondoltok? A hóban?

King of Pop

Na, most akkor magyarul is, hogy mindenki megértse - főleg azok után, hogy ma kezembe került egy platykalap (ilyesmi évente 1x fordul elő) - és már a gyerekeit is basztatják. Az egész rohadt találgatásokra épül vagy derék fantáziával megáldott emberek képzelődéseiből. Elárulok valamit: soha nem fogjuk megtudni, hogy mit, miért csinált és kivel hogyan, de akkor is, csakis rá tartozik.

Szóval amit alább is leírtam csak nem az anyanyelvemen, most tessék:

Elegem van, agybajt kapok ettől a Jackson hisztériától, és ne mondja senki, hogy nem így van. Vegyük ki a nyelvünket a halottak seggéből. Elment. Emlékezni kell és lehet és nagyon szép, de el is kell engedni, na ez az a két dolog, ami különbözik, mégis mindenki ugyanannak hiszi. Tisztelek mindent, amit valaha csinált, minden dalt, amit írt és minden mozdulatot és igen, én is - mint sokan mások - döbbentem ültem a gép előtt, amikor aznap éjjel rákerestem a nevére, de most már hagyni kell, hogy békében nyugodjon. Sem egy újabb pletyka, sem egy újabb tv híradó nem fogja visszahozni, nem akarok több sokkoló fotót látni róla, csak emlékezni akarok rá azzal a szeretettel, amivel bámultam anno a Remember the time klipjét. Emlékezni, a drámázást elkerülve. Na ez az, amit érdemel.

How do you like it?

I was wrong. The voice I'd walk throught fire for is just a sweet illusion. What else, why should I be right, oh girl, come on and wake up again, everyone is cheating, why should I keep on beliving. No you don't give a fuck about being lovers neither about being friends. Or anyting else in this crazy world but your own ease. Should I be waiting for one more honest word from you? "You think I'm a dirty little game but I don't like it". So really, just get away from me, say no more, I know you are too far gone. I always loved you so it's something you do not deserve. And did I deserve it now that this pain walks with me??! Sometimes we have to say a strong-willed "no" out loud. Fare thee well.

So what about the festival...Gyöngyvér spiced with some Jackson well, tasted weird but gosh I liked what I'd heard. Except that I got already so fucking sick of this whole Jackson misery, this hysteria - don't say you people are not hysterical at all - you are, come on, he is gone. Remember but let go. I respect everything he'd ever done, every song, every move, I was shocked when I googled his name that night but just let him rest in peace now. No more CNN news can bring him back, I don't want to see more shocking photos, I just want to remember him with the same love as I am loving the video of Remember the time. Remember and avoid drama.

So these lines above were more about Michael than the festival itself so...Seeing GYV was the same experience again: the blood in my veins turned to black, I felt the heat, I was like a hand-grenade. You know I was. :)

After their show I saw/heard Korpiklaani too, well not the best Finnish band I have ever seen but good enough to make me hysterical when the lead vocalist started to speak in my all-time fav language: Finnish. Yohooo.

At the same time, me and some friends sat down to play some game. But about 1 am we decided to leave, it was freaking cold anyway.

Well, this girl is home now, sitting in her room, smoking the last cigarette and again she is insomniac. You know, this is me. "I'll never find another way to be and like an actor I do the best I can"

Good night.

So let's have fun!

So I'm gonna visit the Rockmaraton festival tomorrow. Thank you "my hero", without you it'd have remained a dream only. Thanks for giving one of my fav band the opportunity anyway. So, back to my childhood tomorrow, I am excited, really. The last time I was there was like 7 years ago and the city is still in my heart, I would never forget those silly and crazy times from high school.

And I will hear the voice I'd walk through fire for. I think.

De írni azt nem...

"De írni nem tudok. Fáj minden gondolat, minden leírt szó. Nem akarok felidézni semmit, nem akarom átélni újra, olyan zavart az egész, azt sem tudom, hogy kezdődött, mikor és miképp vesztem el."

Mostanában inkább olvasok, mint írok. Legalább van mit magamba szívni, legalább vannak, akik leírják, ráéreznek és rávezetnek arra, hogyan kéne menekülni és mi újba érdemes belemerülni...mert az álmomnak folytatódnia kell. Csak új erővel találnom kellett egy régi álmot, kicsit másként tálalva, amiben most újra hiszek vagy csak hinni akarom, hogy hiszek, de ez most így nekem tökéletes.

Elsősorban: a szerelem. Ezzel mindenki így van. Ha az nincs rendben, akkor az egész világ összedől. Te, aki miatt folyamatosan görcsbe rándult a gyomrom, te aki ki-be sétáltál, hitegettél és csak akkor engedted meg nekem, hogy tele érezzem magam energiával, amikor kegyesen hozzám szóltál - hát most ennek vége. Neked véged. Bárki mással is bánsz így, remélem, hogy neked kétszer, háromszor rosszabb. Miért te lennél a nagy álmom, amikor miattad akad meg a levegő a torkomban? "a bántás mindig jobban esett, mint a távolság." - Ez volt a szerencséd és az én te általad szájbakúrt életem szerencsétlensége. Mostantól figyelje más remegő gyomorral a hangulatváltozásaidat, de nagy valószínűséggel én voltam az egyedüli bolond, aki ezt lenyelte.

És Te...a másik hangulatváltó...tudod, ebbe is "bele törik a nyakam", de mivel sosem bántottál és ígértél és valamilyen szinten még figyelsz is, így semmi okom elátkozni, sőt talán kicsit még szeretlek is. Még mindig. :) Csak maradj olyan, amilyennek megismertelek.

Ezeket átgondolva, most minden lezártnak tűnik bennem. Erre vártam. Egy új érzelmi kezdetre.

Az emberi kapcsolatok pedig majd alakulnak, én már megint önmagam vagyok, aztán majd kiderül, hogy ki marad és ki megy. Egyet tudjon mindenki, aki magáénak érzi ezeket a sorokat: minden távolságot áthidalva szeretlek titeket.

A Twilight Saga-val meg végeztem és továbbra is kaparom a falat, mikor lesz már a Breaking Dawn-ból mozifilm? Szerintem én 2011-ig spontán mumifikálódni fogok, megőszülök és kitépem az ősz hajam. :D

Kész. Omnia vincit amor.