Amit mindig tudni kell

Szabédi László: Álmoddal mértél

Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem akarok látni inkvizítort;
szüntesd meg ezt az öngyilkos küzdelmet,
mely téged már könnyekig sodort.
Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul,
és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorul.

Hát láss olyannak, amilyen valóban
vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet.
Álmoddal mértél; én az álmodónak
mit mondhatok? Ne légy a börtönöm!
Csalódtál, de ne tarts engem csalónak,
amiért álmaidhoz nincs közöm.

Én nem dicsérem frivolan a szennyet,
mely negyven éven át hozzám tapadt,
a szenvedést se dicsérem, de szenvedj,
ha társamul kötelezted magad.
Nem biztatlak, hogy próbáld letagadni
vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egészen tudom magam adni,
fogadj mindenestől egészen el.

Ne mérj az álmaidhoz: kevesebbnek
mutatják azt, ami több, mert egész;
ítélő szavaid téged sebeznek,
ha eszményednél törpöbbnek ítélsz.
láss kegyetlenül, de lásd meg merészen
a világot is, amely alakít,
és magadénak fogadj el egészen,
azzal együtt, mi tőlem elszakít. . .

Én a világnak élek, ne szakíts ki
belőle jöjj, járj együtt velem,
gyötrődjünk együtt, így fog meggyógyítni
mindkettőt az orvos gyötrelem.
Amíg javíthat per és szidalom,
perelj és szidj, nem vész kárba a bánat, -
de megmásíthatatlan múltamon
őrködjék hallgatás és bűnbocsánat.

#21

Today is the day when the words got stuck inside.

HIÁNYZÓ KÖZNAPOK

Talán gyors bukás lett volna veled

élnem : most mégis ez a legnagyobb

fájdalmam, a mulasztás : az, ahogy

lemondó büszkeséged szenvedett

s ahogyan titkolta ! nyugodt életet

kívántunk, s bár sorsunk többet adott,

hiányzott csókunkból a köznapok

üdve-terhe, a próbált szeretet

közele, rend, biztonság : ami nagy volt,

az a szüntelen újuló kaland volt,

melyre annyian vágynak : összekapcsolt,

de szét is törte boldog éveid :

be szánalmas az élet, be irigy,

hogy egyféle csak és hogy oly rövid !

(Szabó Lőrinc)

Na most mihez kezdesz?

Ha te, aki most ezt olvasod, vitába mersz szállni velem, azzal kapcsolatban, hogy a lelki fájdalom csak hosszútávon hat ki a testre, akkor előre szólok, tovább ne olvass, mert képen töröllek. 

Tudom, mit éreztem.

Egy óvatlan pillanat kell hozzá, semmi több, meg az, hogy kissé már lentebb legyenek azok a falak, amiket tíz év alatt építettél magad köré - tégláról téglára - aztán az istenek küldenek egy szélhámost, aki előtt térdre borulsz rögvest. A jó öreg kerítéseddel együtt. Leegyszerűsítve ez annyit jelent, hogy olyan sebezhető leszel, szinte öröm nézni. Itt jön képbe az a bizonyos momentum, amikor az égből pottyant csalódottság jégként szeleteli darabjaira gerinced minden egyes centijét, aztán gondol egyet, mellbe vág, te meg repülsz vagy száz métert. A tetejébe még jól nyelőcsövön is vág, hogy amikor levegő után kapnál a tüdődbe véletlenül se jusson semmi. Na most, most mihez kezdesz? Ott fekszel a nulla százalékosan törött csontjaiddal a saját szobádban, a saját ágyadon és ömlenek a könnyeid. Fogalmad sincs, mi történik veled, körülötted. Csak úgy vagy, csak úgy létezel...se több, se kevesebb. Ezt tovább ragozni nem kell, de nem is lehet.

2 hét

Ezzel a tizennégy napos önmegtartóztatási ötletemmel nem tudom, hogy tényleg jót akartam-e magamnak. Negyvennyolc perccel vagyok közelebb a végéhez és máris kurvaszar. De most az egyszer kivárom, ha beledöglök is!

A feltámadás garantált.

(Időközben el tudok azon gondolkozni legalább, hogy egyesek miért ragadnak gitárt, amikor az fordítva áll a kezükben?! Ha saját maguk szórakoztatására tennék, még megérteném, de ezek simán letolnák mindnyájunk torkán az emészthetetlent. A tizenöt fős baráti közönség így is benyeli.)

#20

Az alkoholmentes forralt bornak egyetlen szépséghibája van. Az illata elhiteti veled, hogy most majd aztán jól köddé tűnnek a gondolatok, homályos lesz a látásod és sepercen belül úgy alszol, mint a tej. Én egy pohár után észbekaptam, hogy itt bizony a jótékony hatás elmarad. A vér sűrű marad és az Istenért nem old ki téged onnan ma semmi.