Vannak helyek, ahol nehéz elhinni, hogy nem állt meg az idő. Az óra persze ketyeg, gondolom ez azt jelenti, hogy pánikra semmi ok, amikor kinézek az ablakon és ugyanazt a kétméteres havat látom, mint novemberben. Azóta itt nem mozdult semmi. A hideg beitta magát a földfelszín alá, ráfagyott az aszfaltra, fákra, ablakokra. Igazi álomszerű télnek indult ez. Olyannak, ami szó szerint roppan az ember lába alatt és kristálytiszta levegővel tölt fel minden lélegzetvételnél. Fahéj illatú, meleg kandalló szagú tündérmesének. Túl szép volt, hogy igaz legyen vagy csak a jóból is megárt a sok? Lehet, mindkettő igaz. Csak azt tudom, hogy már nincs mit élvezni rajta. Március van és decemberi hó. Én pedig már több hete ráuntam arra, hogy reggelente körbenézek és minden, de minden fehér, dermedt, élettelen. Nem, semmi kedvem szaladgálni benne. Sőt, már a benti melegben sincs hangulatom bögreszám kakaózni. Ami varázs itt volt, azt a túladagolás elintézte egy életre. Már nem látom a színeket. A napfény képes volt apró csillagokat rajzolni a hótakaró felszínére, egyszer, valamikor régen. Most meg itt van ez a dögunalmas fehér lepedő, a világra hagyagul ráterítve, aztán hirtelen azon kapod magad, hogy keserű pszichiátria szaga van mindennek: a fűnek, a falaknak, a levegőnek. A ruháknak, amiket viselsz. A leheletednek. Decembert lélegzel, színtiszta jeget, és ez bizony egy kis idő után megköt a vérereidben. Egy takaró alatt képes lennél eltölteni a hátra lévő éveidet, csak ne kelljen még egyszer körülnézni.
Ilyenkor legyen persze erős az ember! Nem viccelek, muszáj lesz. A saját bőrömön tapasztalom meg a legkeményebb telet és tudom, ha nem vágok vissza, addig kószál bennem atomról atomra, amíg bele nem kékülök. Erőfeszítés nélkül választ le mindentől, amitől egy kicsit is jobb lehetne. Ezt pedig nem engedhetem. Nem engedhetem, mert ez itt nem magány, még ha első pillantásra annak tűnik is, és főleg, főleg nem elszigeteltség. Nincs olyan irány, amerre nem léphetek, nincs olyan íz, amibe tilos lenne belekóstolni. Nincs olyan nyár, ami nem jön el. Nincs, nincs, nincs. Forróság, érkezem!