Forever gone forever you

Megtalálni egy régi levelet, ami örökre őszinte marad, olyannyira, hogy tudjuk mind a ketten: az volt a legnagyobb érzés és hacsak nem történik valami csoda, soha többé nem következhet be újra egy ember életében sem. Én mégis a változásra várok és elfelejteni, hogy egyszer teljesült az álom. 

Ugye engem most senki nem ért? Ilyenkor én sem értem magamat.

Life is a bitch

Fittness. Fogyókúra. Insomnia. Ébren álmodás. Zenére remegő idegszálak. És...a hangod. 

Adagolás, méricskélés nélkül
belövöd magadat vérköreimbe
és belülről figyeled
szívösszehúzódásaimat...
...

"Majd jön a hiány utánad,
amikor hétköznap elpárolog
a bódulat, de valami mégis
kitörölhetetlen nyomot hagy,
megjelöl és összeköt."

Ahol élőbb a föld

Vannak helyek, ahol élőbb a föld,
utak, melyek lángolnak, vagy sajognak
s akárhol leszel, mindig visszahoznak,
tájak, melyek már túlvilági kört
zárnak körénk, itt a kék, ott a zöld:
a gyöngyös Tejút könnyeiddel oktat
s annál a fánál erősebben ott vagy,
mint bárki bárhol: delet és gyönyört
őrzöl, s az téged. Így szövődsz bele
a Mindenségbe, élet és mese:
nem is hiányzol sehol sohase.
Mindez sok, s kevés: ez ébreszt, ez altat:
örök jelenlét, noha képzelet csak...
Hogy szerezhet szív szíven ily hatalmat?!

(Szabó Lőrinc)

A szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,

a kert közepében van egy palota,

s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.

Sötéten. Egyedül.

Néha a palota zsivajába,

s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.

Halkan peregnek, mint a levelek.

(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:

zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,

jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!

Mások palotáit irigykedve nézed:

neki nincs! neki nincs!

Pedig:

minden szívnek van egy csodakertje,

s minden csodakertben van egy palota.

S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:

minden palotában egy fekete szoba. 

(Wass Albert)

Ahogy hétköznapi álmok ébrednek...

Manapság a reggelek olyan valóságosan telnek. Itt vagyok, ébren vagyok és eszem ágában sem volt visszamászni az ágyba, egyáltalán: lefeküdni. Inkább hagyom, hogy érzések kavarogjanak bennem, mert most igazán van okuk rá. Okom van azt hinni, hogy remélhetek, de ugyanakkor arra is, hogy ne bízzak és ne reméljek. Ennél öngyilkosabb állapot nem létezhet. Egyik percben álmok kelnek, másik pillanatban már nincsenek sehol, mert eltemetem őket. Én, aki szeretném azt hinni, hogy semmitől sem félek, mégis mindig olcsó játékokba kezdek és tiszta szívvel játszom őket - igen, őszintén - amíg mindenki más játszik velem. Valahol félek. Valahol tudom, hogy mivel ketten kellünk hozzá mindig, nem csak az lesz, amit én akarok. Persze mindettől függetlenül megkockáztatom: "próba, szerencse". A mának kell élnem, még akkor is, ha a múlt visszajár és az arcomba vágja, hogy milyen gyermeteg dolog ábrándozni. Ha az a sorsom, hogy mindig felettetek lebegjek, úgy, hogy azt hiszitek, itt vagyok közöttetek, hát legyen. A vágyaimat soha nem tudnám megölni - túlságosan félek, mi lenne, ha szellemmé válnának?!! Valamiféle öngyilkosság ez minden nap. Valami édes gyötrődés a szívben. Létezel és nincs mit tenni. Marcangol, széttép, de jelenleg semmi sem tenne boldogabbá. Nem kell több, csak létezz. Nem lehetek önző, ebben, most nem,- pedig milyen jól esne, hiszen mindenki a saját javát akarja. Széket felrúgni, sikítani, tombolni, elszakítani a húrt...ehelyett: a boldogságtól talán hajszálnyi messzeségből szépnek és jónak láthatlak most téged. Az érzés megszületett, miénk, hogy eldobjuk, vagy éljünk vele. De a miénk. 

"Though nothing would keep us together

We'd still try just for one day"

It is all tears

Falling in love, being in love, dying for love is my destiny or so it seem and I really don't want to change. Sacrifice? Yes, love always has its sacrifices, crazy ways, tears, tears, tears but isn't it all just sweet? I have started to play a game, the craziest in my life so far. The most dangerous so far and still don't know if it's worthwhile. But who cares as long as you seem to be pouring real life and real happiness on me. As long as I can keep this part of you with me. As long as loving you makes me feel alive. As long as you seem to be killing me forever. God has given me this sweet red apple to bite and damn I am not afraid to get some more, now that finally my blood got to boil in my veins for you. Beautiful disaster. 

"My wildest dreamings could not foresee

Lying beside you, with you wanting me...

And I'll make every last moment last

As long as you're mine..."