The heart may freeze or it can burn
The pain will ease if I can learn
There is no future
There is no past
I live this moment as my last
There's only us
There's only this
Forget regret
Or life is yours to miss
No other road
No other way
No day but today
10/31/2008
This is Halloween
Don't we love it now? :)
Green cats eyes in midnight gloom, fly with the witch on her ragged broom - over dark hills where bonfires loom...
Happy Halloween Sweethearts!!!
10/25/2008
You are the song I need...
I decided to bleed some more and try to show you all what I feel inside. The last few weeks were fantastic. In Szeged - the city where I study - I met some new people and one girl got already too close to my heart which is not bad at all cos she is such a wonderul person and seems to be true. Yes, I am talking about Elphaba. :) You know, soulmates never die and I truly believe we are soulmates. I have met her friends and they are all cool and nice, and what about the pub where I got totally wasted last saturday? Haha. It's the best place in the city to get stoned, at least I successfully completed my mission the last time I was there.
So you might know that I am a huge Lacrimas Profundere fan, so we went to see them just 3 days ago. I still wanna go back in time to enjoy the songs again. The concert was really good though there were only 40 people watching but the band seemed to be nice and talkative and rocking. They could really made me move my ass and shake it. But actually I have already started shaking my butt when the other two bands started to play. Gyöngyvér. You know how much I love them since they are the best Hungarian band and one of my real favorites. They are simply talented so you all should listen to their music. Kinda melancholic but still makes you wanna dance - not anything usual, they have their own image which is really important, the members become one when they are on the stage and I think they are doing all this from the heart, musicly, lyricly precious to me. Finally they have a singer who is good enough to be a frontman - no wonder he can feel what music means to people.
Everything was pretty good though I really do not understand why other "so-gothic" fans haven't been interested in those 3 concerts. Hmhm.
Pictures and other stuff coming soon.
(Thanks for Spooner for sending me the cd - Lost is now a band in my top 10!!!)
Kisses to you all and thanks to Röbi, Spooner, LP, Gyöngyvér, GoE.
So you might know that I am a huge Lacrimas Profundere fan, so we went to see them just 3 days ago. I still wanna go back in time to enjoy the songs again. The concert was really good though there were only 40 people watching but the band seemed to be nice and talkative and rocking. They could really made me move my ass and shake it. But actually I have already started shaking my butt when the other two bands started to play. Gyöngyvér. You know how much I love them since they are the best Hungarian band and one of my real favorites. They are simply talented so you all should listen to their music. Kinda melancholic but still makes you wanna dance - not anything usual, they have their own image which is really important, the members become one when they are on the stage and I think they are doing all this from the heart, musicly, lyricly precious to me. Finally they have a singer who is good enough to be a frontman - no wonder he can feel what music means to people.
Everything was pretty good though I really do not understand why other "so-gothic" fans haven't been interested in those 3 concerts. Hmhm.
Pictures and other stuff coming soon.
(Thanks for Spooner for sending me the cd - Lost is now a band in my top 10!!!)
Kisses to you all and thanks to Röbi, Spooner, LP, Gyöngyvér, GoE.
10/17/2008
Little piece of joy
Oh, majdnem elfelejtettem - többet kéne a saját blogomat nézegetni és írogatni bele...
Tehát: átlőőőőve. ;)
(L) And I love it. ;)
Tehát: átlőőőőve. ;)
(L) And I love it. ;)
10/05/2008
Quotes Vol. 2.
"S ha nem volt még halálos szerelem,
azt akarom, ez halálos legyen.
Értelmes kín, mert nincs értelme annak,
ha embereknek üres kínjai vannak,
s ha nem szeretsz úgy, mint temagadat,
én meg fogom majd ölni magamat,
nemhogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,
de jobban fájna elsorvadni lassan,
árnyék leszek, melytől szorongva félsz,
bíró, kitől büntetést nem remélsz.
Vigyázz, ne hagyj meghalnom, amíg élsz."
"Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy késtél,
ahogy adtál és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és megtagadtál -
úgy voltál jó,
ahogy voltál,
csak még lennél,
csak még volnál... "
"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
"A szerelem művészete olyan, mint a festészet: egyformán fontos a technika, a türelem, és főleg a közös tapasztalat. De kell hozzá merészség is, hogy a szerelmesek túl tudjanak lépni azon, amit a többi ember úgy nevez: "szeretkezés". "
azt akarom, ez halálos legyen.
Értelmes kín, mert nincs értelme annak,
ha embereknek üres kínjai vannak,
s ha nem szeretsz úgy, mint temagadat,
én meg fogom majd ölni magamat,
nemhogy szerelmem vagy bosszúm mutassam,
de jobban fájna elsorvadni lassan,
árnyék leszek, melytől szorongva félsz,
bíró, kitől büntetést nem remélsz.
Vigyázz, ne hagyj meghalnom, amíg élsz."
"Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy késtél,
ahogy adtál és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és megtagadtál -
úgy voltál jó,
ahogy voltál,
csak még lennél,
csak még volnál... "
"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
"A szerelem művészete olyan, mint a festészet: egyformán fontos a technika, a türelem, és főleg a közös tapasztalat. De kell hozzá merészség is, hogy a szerelmesek túl tudjanak lépni azon, amit a többi ember úgy nevez: "szeretkezés". "
10/03/2008
Ez van.
"Nádasdy Ádám:
Engedjétek hozzám a bunkókat
[Magyar Hírlap, 2001/12/24]
Az ember ilyenkor megossza, amije van -- mondta a fiatalember a villamoson a társának, és megvonta a vállát. Bólogattak. Kômûvesek vagy szobafestôk lehettek, kászálódtak lefelé a Nyugatinál, nyilván ingázók, mentek haza. Az ünnepekrôl beszélgettek, meglehetôsen durva stílusban: ,,Az anyósom, b***meg, az, na szóval valahogy lepirítsa a pulykát, hát az valami k***a jó'', meg ilyeneket mondtak. Bunkók voltak, nincs mese. Csak az a mondat, az olyan szép volt, hogy az ember megossza, amije van, így, a nyelvtani hibával. Láttam a szemem sarkából, hogy egy sovány úr, olyan könyvelôféle, picit elôrehajol, talán diszkréten oda akarja súgni: megosztja, mint amikor az ember azt mondja: uram, nyitva van a slicce. Aztán az úr csak sóhajtott, rám is nézett: bunkóság ellen nincs orvosság.
Elgondolkoztam a bunkóság ismérvein. Ha a mészfoltos ruha, a kérges kéz alapján minôsítem ôket bunkónak, régimódi vagyok, szinte feudális. Az, hogy valaki munkásember, parasztlány vagy cigányasszony, csak annyiban érdemes a ,,bunkó'' címkére, amennyiben magát a társadalmi osztályt, a csekély iskolázottságot, a szûk mûveltséget minôsítem ezzel az elítélô szóval. Persze van, aki így használja, lelke rajta, csak tudni kell, hogy ez bizony becsmérlô csoportcímke, amely egy emberi kategóriát (a személyek egyéni értékeinek vizsgálata nélkül) leszól. ,,Nem engedem, hogy a lányom hozzámenjen egy ilyen bunkóhoz'' -- ha ezt olyankor mondja a zord apa, amikor a vôlegény dolgos, józan, becsületes, csak épp mûveletlen, mert mondjuk nem használja a -tjuk, -tjük végû igealakokat, nem a fiatalembert, hanem a társadalmi csoportot ítéli el. Joga van berzenkedni attól, hogy egy nagyon másfajta ember kerüljön vele rokoni kapcsolatba: ezek lélektanilag érthetô dolgok, de ezt becsmérlô címkével ,,megindokolni'' helytelen. Hiszen az érintett bunkók e bunkóságukat nem maguk választották, hanem saját közegükben tanulták, azaz kulturális értelemben örökölték -- így nem is kárhoztathatók érte. Ez a bunkóság tehát erkölcsileg semleges. Nevezzük ezt ,,hozott bunkóságnak''.
Igaz, számos példa van arra, hogy valaki ,,hozott bunkóságát'' levetkôzve, a mûvelt beszéd- és viselkedésközösségbe lépjen át, de ezt megkövetelni nem lehet. Az iskolának fontos feladata a kiemelkedés útját megmutatni -- de hogy erre az útra rálép-e valaki, neki kell eldöntenie. Ne feledjük, az embernek saját (bármily szerény) kulturális, mûveltségi és nyelvi közegébôl kiemelkedni olyasféle megrázkódtatás, mint másutt letelepedni: van, aki remekül bírja, van, aki élete végéig kínlódik, van, aki a váltás gondolatát is elutasítja, és van (talán ez a legtöbb), akiben az egész fel sem merül. Miért lenne más, mint ami?
Nyelvész vagyok, engem az egésznek a nyelvi vonatkozása érdekel. Az imént azt írtam, hogy a villamosbeli kômûves, bár szép gondolatot fogalmazott meg, hibás nyelvtani alakot használt. Visszavonom. Nem szabad hibásnak neveznünk, ami neki a természetes, saját kulturális közegében örökölt viselkedésmintái közé tartozik. Így beszél az édesanyja, attól tanulta. Ha kitartanék, hogy hibásan ragozza az igéket, oda lyukadnék ki, hogy nem tud rendesen magyarul. Hogy rosszul beszéli az anyanyelvét. Ez olyan abszurdum, mintha azt mondanám, a hal rosszul lélegzik, mert nem jön föl levegôért. A kômûves alighanem jó iskolába járt: nem az igeragozással nyaggatták, hanem az ünnep lényegét tanították meg neki. (Ha jól vettem ki a szavaikból, arról beszéltek, hogy valami kellemetlen, szegény rokont is meg fognak hívni karácsonyra.) Az iskola mutassa föl, milyen a mûvelt nyelvhasználat, mintegy ajánlja föl ennek elsajátítását, de a lényeg nem az igeragozásban, hanem az erkölcsben van. A ,,hozott bunkóságnak'' olyasféle feltûnô ismérve a mûvelt normától eltérô nyelvhasználat, mint más csoportoknál a bôrszín. Szálljon magába mindenki, aki a mûveletlen nyelvtannal élôket (szakszóval a ,,szubsztandard'' vagy ,,vulgáris'' beszélôket) bunkónak nevezi, vagy azt találja mondani, hogy ôk nem beszélnek szépen magyarul. Mindenkinek a saját édesanyja a legszebb. A hozott bunkóság nem bunkóság. Akkor hát nincs is ilyen bunkóság? Hogyne volna. Az igazi bunkóság nem mûveltségi kérdés. Lehet akárhány diplomája valakinek, ha megígéri, hogy kiadja nekem a lakását havi hetvenért, és a hátam mögött kiadja másnak hetvenötért, és nem szól, csak amikor már a kulcsért jelentkezem, na ez a bunkóság. Ha a kiszolgáló kislány mobilon fecseg és hagyja, hogy álldogáljak a pult elôtt, sôt hallgassam végig, amint valami ruhavételt megtárgyal a barátnôjével, akár irodalmi nyelven (,,kiugrom a bôrömbôl, ha megkaphatom''), akár szaftos vulgárgrammatikával (,,megkérdeztem, föl-e próbálhatom''). Ezeket az illetô a maga felelôsségére csinálja, az ô választása, hogy így viselkedik, ezért ezt ,,választott bunkóságnak'' nevezném. Ha a pultoslány azonnal leteszi a telefont, udvariasan odafordul hozzám, felveszi a rendelést, majd azt kérdezi: ,,Itt fogyassza?'', az nem bunkósák (illetve ez a ,,hozott bunkóság'', de azt nem is szívesen hívom így).
A választott bunkóság a nyelvben is megnyilvánul, elsôsorban a pöffeszkedô nyelvhasználatban: ,,idén"" helyett ,,a jelenlegi esztendôben'', ,,szívdobogás'' helyett ,,tachikardiás roham'', ,,finn külügyminiszter'' helyett ,,a finn diplomácia vezetôje''; vagy a tegezés/magázás lekezelô, olykor hidegen kirekesztô alkalmazásában. Ezek nyelvtani értelemben lehetnek mind kifogástalan szerkezetek, avagy lehetnek vulgarizmusokkal megtûzdelve: a dolog nem ezen múlik.
Remélem, a kômûves békében és szeretetben fogyassza az ünnepi vacsorát, és hogy mi, mûveltek és újságforgatók megérccsük, mi bunkóság és mi nem."
Engedjétek hozzám a bunkókat
[Magyar Hírlap, 2001/12/24]
Az ember ilyenkor megossza, amije van -- mondta a fiatalember a villamoson a társának, és megvonta a vállát. Bólogattak. Kômûvesek vagy szobafestôk lehettek, kászálódtak lefelé a Nyugatinál, nyilván ingázók, mentek haza. Az ünnepekrôl beszélgettek, meglehetôsen durva stílusban: ,,Az anyósom, b***meg, az, na szóval valahogy lepirítsa a pulykát, hát az valami k***a jó'', meg ilyeneket mondtak. Bunkók voltak, nincs mese. Csak az a mondat, az olyan szép volt, hogy az ember megossza, amije van, így, a nyelvtani hibával. Láttam a szemem sarkából, hogy egy sovány úr, olyan könyvelôféle, picit elôrehajol, talán diszkréten oda akarja súgni: megosztja, mint amikor az ember azt mondja: uram, nyitva van a slicce. Aztán az úr csak sóhajtott, rám is nézett: bunkóság ellen nincs orvosság.
Elgondolkoztam a bunkóság ismérvein. Ha a mészfoltos ruha, a kérges kéz alapján minôsítem ôket bunkónak, régimódi vagyok, szinte feudális. Az, hogy valaki munkásember, parasztlány vagy cigányasszony, csak annyiban érdemes a ,,bunkó'' címkére, amennyiben magát a társadalmi osztályt, a csekély iskolázottságot, a szûk mûveltséget minôsítem ezzel az elítélô szóval. Persze van, aki így használja, lelke rajta, csak tudni kell, hogy ez bizony becsmérlô csoportcímke, amely egy emberi kategóriát (a személyek egyéni értékeinek vizsgálata nélkül) leszól. ,,Nem engedem, hogy a lányom hozzámenjen egy ilyen bunkóhoz'' -- ha ezt olyankor mondja a zord apa, amikor a vôlegény dolgos, józan, becsületes, csak épp mûveletlen, mert mondjuk nem használja a -tjuk, -tjük végû igealakokat, nem a fiatalembert, hanem a társadalmi csoportot ítéli el. Joga van berzenkedni attól, hogy egy nagyon másfajta ember kerüljön vele rokoni kapcsolatba: ezek lélektanilag érthetô dolgok, de ezt becsmérlô címkével ,,megindokolni'' helytelen. Hiszen az érintett bunkók e bunkóságukat nem maguk választották, hanem saját közegükben tanulták, azaz kulturális értelemben örökölték -- így nem is kárhoztathatók érte. Ez a bunkóság tehát erkölcsileg semleges. Nevezzük ezt ,,hozott bunkóságnak''.
Igaz, számos példa van arra, hogy valaki ,,hozott bunkóságát'' levetkôzve, a mûvelt beszéd- és viselkedésközösségbe lépjen át, de ezt megkövetelni nem lehet. Az iskolának fontos feladata a kiemelkedés útját megmutatni -- de hogy erre az útra rálép-e valaki, neki kell eldöntenie. Ne feledjük, az embernek saját (bármily szerény) kulturális, mûveltségi és nyelvi közegébôl kiemelkedni olyasféle megrázkódtatás, mint másutt letelepedni: van, aki remekül bírja, van, aki élete végéig kínlódik, van, aki a váltás gondolatát is elutasítja, és van (talán ez a legtöbb), akiben az egész fel sem merül. Miért lenne más, mint ami?
Nyelvész vagyok, engem az egésznek a nyelvi vonatkozása érdekel. Az imént azt írtam, hogy a villamosbeli kômûves, bár szép gondolatot fogalmazott meg, hibás nyelvtani alakot használt. Visszavonom. Nem szabad hibásnak neveznünk, ami neki a természetes, saját kulturális közegében örökölt viselkedésmintái közé tartozik. Így beszél az édesanyja, attól tanulta. Ha kitartanék, hogy hibásan ragozza az igéket, oda lyukadnék ki, hogy nem tud rendesen magyarul. Hogy rosszul beszéli az anyanyelvét. Ez olyan abszurdum, mintha azt mondanám, a hal rosszul lélegzik, mert nem jön föl levegôért. A kômûves alighanem jó iskolába járt: nem az igeragozással nyaggatták, hanem az ünnep lényegét tanították meg neki. (Ha jól vettem ki a szavaikból, arról beszéltek, hogy valami kellemetlen, szegény rokont is meg fognak hívni karácsonyra.) Az iskola mutassa föl, milyen a mûvelt nyelvhasználat, mintegy ajánlja föl ennek elsajátítását, de a lényeg nem az igeragozásban, hanem az erkölcsben van. A ,,hozott bunkóságnak'' olyasféle feltûnô ismérve a mûvelt normától eltérô nyelvhasználat, mint más csoportoknál a bôrszín. Szálljon magába mindenki, aki a mûveletlen nyelvtannal élôket (szakszóval a ,,szubsztandard'' vagy ,,vulgáris'' beszélôket) bunkónak nevezi, vagy azt találja mondani, hogy ôk nem beszélnek szépen magyarul. Mindenkinek a saját édesanyja a legszebb. A hozott bunkóság nem bunkóság. Akkor hát nincs is ilyen bunkóság? Hogyne volna. Az igazi bunkóság nem mûveltségi kérdés. Lehet akárhány diplomája valakinek, ha megígéri, hogy kiadja nekem a lakását havi hetvenért, és a hátam mögött kiadja másnak hetvenötért, és nem szól, csak amikor már a kulcsért jelentkezem, na ez a bunkóság. Ha a kiszolgáló kislány mobilon fecseg és hagyja, hogy álldogáljak a pult elôtt, sôt hallgassam végig, amint valami ruhavételt megtárgyal a barátnôjével, akár irodalmi nyelven (,,kiugrom a bôrömbôl, ha megkaphatom''), akár szaftos vulgárgrammatikával (,,megkérdeztem, föl-e próbálhatom''). Ezeket az illetô a maga felelôsségére csinálja, az ô választása, hogy így viselkedik, ezért ezt ,,választott bunkóságnak'' nevezném. Ha a pultoslány azonnal leteszi a telefont, udvariasan odafordul hozzám, felveszi a rendelést, majd azt kérdezi: ,,Itt fogyassza?'', az nem bunkósák (illetve ez a ,,hozott bunkóság'', de azt nem is szívesen hívom így).
A választott bunkóság a nyelvben is megnyilvánul, elsôsorban a pöffeszkedô nyelvhasználatban: ,,idén"" helyett ,,a jelenlegi esztendôben'', ,,szívdobogás'' helyett ,,tachikardiás roham'', ,,finn külügyminiszter'' helyett ,,a finn diplomácia vezetôje''; vagy a tegezés/magázás lekezelô, olykor hidegen kirekesztô alkalmazásában. Ezek nyelvtani értelemben lehetnek mind kifogástalan szerkezetek, avagy lehetnek vulgarizmusokkal megtûzdelve: a dolog nem ezen múlik.
Remélem, a kômûves békében és szeretetben fogyassza az ünnepi vacsorát, és hogy mi, mûveltek és újságforgatók megérccsük, mi bunkóság és mi nem."
Subscribe to:
Posts (Atom)