Vártam már eleget.

Szinte éreztem, hogy nem menekülök. Igen, a repülést megelőző éjszakának törvényszerűen szarul kell telnie. Többet a büdös életbe még csak nem is gondolok arra, hogy "most úgy egész jó". Komolyan mondom, baromi király volt, amíg a sekélyes tudatalattim és a gyomorgörcs hátba nem támadtak. Nem akarom azon rágni magam, hogy holnap hova megyek, pláne, hogy nem oda, ahova kéne, pláne, hogy most tél van és nyár előtt esélyem sincs visszajönni. Ha belegondolok, akkor minimum nyakig süllyedek valamiféle káoszba, ami csak arra jó, hogy halálra rémisszen. Ez nem kell. Különben is, szép az élet és csiripelnek a kismadarak meg szeretjük is egymást. 

Ha telerókáznám az ágyamat, az csak azért lenne, mert fáradt vagyok, fázom és

nem akarok,

nem akarok,

nem akarok.

Black bruise

Whatever I am going to do - I'll be very sorry doing it. Just so you know.

Abban a hitben élsz, hogy egy jó nagy lélegzetvétel után könnyebb lesz, és mégsem. A kilós kövek újra  mellkasodra ülepednek, hogy te rendeltetésszerűen fájj.

Ki ne értené meg, ha nem lenne kedved tovább csinálni?
Legalábbis egyedül biztos nem.

I can't wait to touch his hoohah. 

Can't wait to drink some life from his mouth.

Lips, teeth, tongue. 

Fire.

Concepts like "forever" and "happy ending" have never ever been this close to making sense.

Smitten like a kitten who's lost her mittens

1:23 am

"Baby?"

"Mmm?"

"Are you asleep?"

"Mmhm..."

"I just wanted to say that, well, I'm really glad you came home early."

"Mmhm, me too."

"And that, I'm pretty smitten with you."

"Mmhm, me too."

"Smitten like a kitten."

"Mmhm, me too."

"Who's lost her mittens."

"Mittens, mmhm..."

"Hun?"

"Mmhm?"

"Are you asleep?"

"Mmhm..."

"I love you."

"I love you, too."

It's not about being dramatic or pessimistic, not even about turning my back on the light which sure as hell shines at the other end of the good old tunnel. It's only about being realistic and one hundred percent honest with myself, no matter how ugly the truth might be. 

This is what I was born to be. Flesh and blood cursed and blessed with feelings that are moving in waves like water. Moving with the waves of the oceans that sometimes run smooth other times run wild and after that even wilder until they are forced to dissolve into the smallest of molecules when crashing into some slimy surface of some rock. And that is the moment when I dive and that is the moment when I don't feel like holding on to this life any longer. I just don't, I just can't, I was meant to fall apart. I go deep and I go dark but I don't feel like getting scared anymore. I just can't, I just don't. I am water, I will always settle back down. 

I will always be longing to run smooth between your hands again because that's where I was born to be.

No fair play

You and every door you forget to close behind you are sending me, the bleeding secret, to drain.