Have you ever asked me what I feel???

Never. You wonderwall falls or so it seems. Though I am strong, no I won't ever fall and break - but you want me to break down and cry? Do you want to end everything? Do you, do you want to leave me in the shadows? It'll put me thru hell. Do it and leave me bleeding. - Just insane, am I? But damn, you don't give a sign, why. Just a sign that I am still there with you, a sign that you need me in that special way. I'd keep my fingers crossed for ever just for one more kiss. Remember, I need you. Remember, you need me. Is it only my sweet imagination? "Dead beautiful romance still sleeps on cold ground a neverending long way to reach your arms the light can no longer shine emptiness drinking of my veins you are the only one still I search for your cold heart grief always embrace my heart" I am with this pale, dying, black, sweet and sickly beautiful lady - jah you. (Gothica666) Love you with all of my little black heart. Today you'll caress my soul to sleep. "I'm not afraid to dream to sleep, sleep forever" xxx

Kicsinyke életem

"Kicsi szívem ott alszik az ágyban, alig 1-2 méterre tőlem, így délután fél 3 környékén. Szívesen felébreszteném, de szívesebben hagyom aluszkálni, hiszen nekem ő a pici angyal. Minden, amit átéltem: a születését, a komoly testvéri csatákat, a gyermeki sírását vagy a felnőtt szomorúságát és mindez: a boldogság.
Így délután fél 3 körül ő álmodik, én pedig csak megköszönöm, hogy velem van, volt, lesz. Persze ott vannak a különféle legjobb dolgok az életben, mint például egy-két barát, 1 jó cd lemez, akik, amik olyan fontosak, hogy elképzelni sem lehet nélkülük az egészet, de mégis a legszentebb jó még mindig itt alszik az ágyban. Az idő előtt mellém teremtette az Isten és időtállóan maradunk mi meg egymásnak az idők végeztéig és utánra. Hogy ő angyal, abban biztos vagyok."

(Drága testvéremnek, Zitának.)

Fekete-fehér unalmas szürke

Valahogy így...unalmas szürke...senkit nem akarok, senkit nem szeretek (csak 1-2 kivételt...) Most ez így ideális, ez a belém született érzés...szép a maga rohadt prózaiságában...


Emlékem több, akár száz éve gyűjteném.

Fiókos ó bútor, benn tarka gyűjtemény,
vers, akta, számvetés, levélke, hangjegy, ócska
nyugták közé csavart nehézkes hajcsomócska,
titkot nem őriz oly sokat, mint bús agyam.
Egy szörnyű pince ez, piramis én magam,
takarva több halált, akár a közös árok.

- Temető vagyok én s holdra hiába várok;
mint lelkifurdalás, sok nyúlt féreg gyötör,
s mindig legkedvesebb halottaimra tör.
Egy vén szoba vagyok, hol minden rózsa fonnyad,
hol ósdi divatok lombja lazulva gonnyad,
hol csak halvány Boucher-k, halk pasztel-mélaság,
szívják egy félbeli üvegcse illatát.

Oly hosszú semmi sincs, minként a sánta órák,
ha súlyos pelyhüket a havas évek szórják
s gyümölcsöd, mord Közöny, a makacs Unalom,
haláltalan huzam arányaiba fon.

- Óh eleven tömeg! nem vagy te sem más ma tán itt,
mint tétlen borzadály-övezte szürke gránit,
mely a Szahara-fenék ködén bóbiskol át!
Vén Szfinx, kit elfeledt a gondatlan világ,
kit mappa nem mutat, s kinek vadult szeszélye
csak akkor zeng, mikor napnyugta süt föléje!

(Spleen II)

Hideg, sötét éj van: itt ülök szobámban
Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül...
Odakint a hűvös, őszi éjszakában
Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedűl.
Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat,
Mint az elmulásról?... Ismerem e dalt...
Édes reményekről, amelyek csak voltak,
Melyeknek emléke őrületbe hajt!...

Virágot dermesztő, novemberi szellő
Ne zúgd e siralmas, síró éneket,
Ami régen elmult, ami vissza nem jő,
Sirjokból ne ébressz tört reményeket!
Hiszen e bolond szív, hogyha már nem érez,
Szép reménye, vágya mind, mind tova szállt,
Nyugodt, de ha egyszer öntudatra ébred,
Kéri a megváltást, kéri a halált!...

Elmulás zenéje, bús őszi, hideg szél,
Feledni akartam, altatni szivem,
Dacolni a múlttal, úgy-e, mily rideg cél?
De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen...
Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod
Az emlékezésnek régi lángjait,
Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,
Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!...

(Egyedül)

Vége van. Megint úgy érzem, én vagyok. It's over now, I feel like I am myself again.

Alone

Tök egyedül leszek. Valaki jöjjön már. Meg fog enni az unalom ma este, holnap délelőtt. Úgy várom már, hogy Timeevel lehessek. Hogy hol azt még nem tudjuk, de akárhol jó vele. :) I love Timee Valo.
Esélyem lenne egy Marco Polo-s bulira ma este, de egyedül Daphnia jönne, ő is csak 10 után és én addig elalszom. Megöl az unalom. Majd mosogatok meg vasalok...de az se sok idő. Bambuljam a TV-t??? Pfujj. Jah, a bulit meg picit hanyagolni kéne a tegnapi gigantikus fejfájásom miatt. Toljuk el holnapra. Nah, legyünk erősek és kezdjünk valamit magunkkal.
.........
........
.......
dead.end.dreaming.

One last caress from the corpse of love...

Hm. Talán lesz egy kicsi erőm írni, mert megint iszonyatosan fáj mindenem. A lelkem is. Ráadásul megharapott egy büdös kis pók és a csuklóm bedagadt. Nagyon jó. Viszket, mint a halál. Zavar. Pfujj.

Csütörtök: este 6-ra sikerült 2 üveg bort meginni, persze velem volt Gothicám is és Norci baba (bibi - ne verj meg érte, ne is varázsolj el!!). Kettőt nem láttam, amire a Blahára értünk csak vigyorogtam, mindenesetre volt egy mélypontom is egy telefonhívás miatt. Igen, életem értelme volt és ismét megmutatta, hogy én mennyire egy jelentéktelen kis fekete folt vagyok az életében. Na puff. Irtó "jól" esett. Azt hittem, végem. Mert azt mondta, hogy látni akar, azt mondta, hogy találkozhatunk és ez remek este lett volna vele. De megint közölte, hogy nem. És összetörte a más milliószor összetört szívem. Szóval annyira belemerültem ebbe a nagy rakás sz*rba, hogy amíg a Blahára sétáltunk én a saját kis világomba belezuhantam és meghaltam. Aztán magamhoz tértem és ismét az enyhe részegségre koncertráltam. Sikerült eljutni a helyre, ahol már ott volt mindenki, aki számít (csak ő nem és Timee nem, ez utóbbi érthető, hogy miért nem...). A koncert jó volt, sőt, nagyon jó, most remekül lenyomták és szerintem pörgősebb volt, mint valaha...vagy csak már nagyon régen volt ilyen jó az egész. Buli, levegőzés, buli, levegőzés. Aztán Norewa hazajött, mert fájt a buksija. Elkisértük egy picit és mentünk vissza...de akkor már nem volt nagy szám. Így csak az örök rejtélyt, a szerelmet boncolgattuk Gothicával. (If death is the answer to love's mysteries then bleed on my darling to the sound of a dream...). Aztán hazafelé séta. Aztán 1 db végigbeszélgetős hajnal, de nem Dórimmal. Csak valakivel. És szigorúan beszélgetős. Ennyi. A szível az darabokban. "One last caress from the corpse of love is all I want underneath the cyanide sun" - this is for you oh my love.

Hétvége: Zituval megint kitettünk magunkért. Hiába, a testvérem. (Én adtam neki a zacskót ez alkalommal:) ) Akváriumüveg, hoppá. :) Nappali lámpa, hoppá. :)))))

Ma: meglátogattam Timee-t és kb. döglöttünk isteni fényképalbumok előtt. Van még egy csomó olyan sajtós HIM-es képe, ami nekem még nincs meg (jézusom, mindazt lecopyzni az még egy év lesz) - és vannak Villéről olyan képek...nos ahol nem a legelőnyösebb pillanatban kapták el, jajj, de attól még így is szeretjük, mert emberien vadbarom. :) Aztán HIM vs Bam dvd nézés volt. Timee:"Andy nem fázol?" Andy:"Nem fázom csaaaaaaakkk hát ezzzz" (bámulva a tv képernyőt sikítozva) - istenem, mi két hülye picsa. :) HIM forever. ;)
Nos, ennyit egyenlőre.
Édes razorblade csókok tőlem: The Heartless - is what I've become...

Azért mert...

Nem írtam már régen, mert: tanultam, buliztam és fáradt vagyok.
De legfáradtabb attól, hogy ő megbántott. Nagyon jól tudta, hogy el kellett volna jönnie, akkor, oda. Mert vártam, mert szeretem nagyon. De neki tök mindegy. Hát mással fogok fagyizni, ha annyira úgy akarja...

because "I gave up long ago...painting love with crimson flow, ran out of blood and hope so I paint you no more..."

xxx