One last caress from the corpse of love...

Hm. Talán lesz egy kicsi erőm írni, mert megint iszonyatosan fáj mindenem. A lelkem is. Ráadásul megharapott egy büdös kis pók és a csuklóm bedagadt. Nagyon jó. Viszket, mint a halál. Zavar. Pfujj.

Csütörtök: este 6-ra sikerült 2 üveg bort meginni, persze velem volt Gothicám is és Norci baba (bibi - ne verj meg érte, ne is varázsolj el!!). Kettőt nem láttam, amire a Blahára értünk csak vigyorogtam, mindenesetre volt egy mélypontom is egy telefonhívás miatt. Igen, életem értelme volt és ismét megmutatta, hogy én mennyire egy jelentéktelen kis fekete folt vagyok az életében. Na puff. Irtó "jól" esett. Azt hittem, végem. Mert azt mondta, hogy látni akar, azt mondta, hogy találkozhatunk és ez remek este lett volna vele. De megint közölte, hogy nem. És összetörte a más milliószor összetört szívem. Szóval annyira belemerültem ebbe a nagy rakás sz*rba, hogy amíg a Blahára sétáltunk én a saját kis világomba belezuhantam és meghaltam. Aztán magamhoz tértem és ismét az enyhe részegségre koncertráltam. Sikerült eljutni a helyre, ahol már ott volt mindenki, aki számít (csak ő nem és Timee nem, ez utóbbi érthető, hogy miért nem...). A koncert jó volt, sőt, nagyon jó, most remekül lenyomták és szerintem pörgősebb volt, mint valaha...vagy csak már nagyon régen volt ilyen jó az egész. Buli, levegőzés, buli, levegőzés. Aztán Norewa hazajött, mert fájt a buksija. Elkisértük egy picit és mentünk vissza...de akkor már nem volt nagy szám. Így csak az örök rejtélyt, a szerelmet boncolgattuk Gothicával. (If death is the answer to love's mysteries then bleed on my darling to the sound of a dream...). Aztán hazafelé séta. Aztán 1 db végigbeszélgetős hajnal, de nem Dórimmal. Csak valakivel. És szigorúan beszélgetős. Ennyi. A szível az darabokban. "One last caress from the corpse of love is all I want underneath the cyanide sun" - this is for you oh my love.

Hétvége: Zituval megint kitettünk magunkért. Hiába, a testvérem. (Én adtam neki a zacskót ez alkalommal:) ) Akváriumüveg, hoppá. :) Nappali lámpa, hoppá. :)))))

Ma: meglátogattam Timee-t és kb. döglöttünk isteni fényképalbumok előtt. Van még egy csomó olyan sajtós HIM-es képe, ami nekem még nincs meg (jézusom, mindazt lecopyzni az még egy év lesz) - és vannak Villéről olyan képek...nos ahol nem a legelőnyösebb pillanatban kapták el, jajj, de attól még így is szeretjük, mert emberien vadbarom. :) Aztán HIM vs Bam dvd nézés volt. Timee:"Andy nem fázol?" Andy:"Nem fázom csaaaaaaakkk hát ezzzz" (bámulva a tv képernyőt sikítozva) - istenem, mi két hülye picsa. :) HIM forever. ;)
Nos, ennyit egyenlőre.
Édes razorblade csókok tőlem: The Heartless - is what I've become...