Megtalálni egy régi levelet, ami örökre őszinte marad, olyannyira, hogy tudjuk mind a ketten: az volt a legnagyobb érzés és hacsak nem történik valami csoda, soha többé nem következhet be újra egy ember életében sem. Én mégis a változásra várok és elfelejteni, hogy egyszer teljesült az álom.
Ugye engem most senki nem ért? Ilyenkor én sem értem magamat.
1 comment:
Én értelek,illetve,hogy mire gondolsz ezekkel,illetve kire. Jó lenne megint Balatonon lenni egy hordó badacsonyi muskotályossal és az út közepén ülve hajnalban osztani a világot...hiányzol,nagyon.
Post a Comment