HIÁNYZÓ KÖZNAPOK

Talán gyors bukás lett volna veled

élnem : most mégis ez a legnagyobb

fájdalmam, a mulasztás : az, ahogy

lemondó büszkeséged szenvedett

s ahogyan titkolta ! nyugodt életet

kívántunk, s bár sorsunk többet adott,

hiányzott csókunkból a köznapok

üdve-terhe, a próbált szeretet

közele, rend, biztonság : ami nagy volt,

az a szüntelen újuló kaland volt,

melyre annyian vágynak : összekapcsolt,

de szét is törte boldog éveid :

be szánalmas az élet, be irigy,

hogy egyféle csak és hogy oly rövid !

(Szabó Lőrinc)