Ezzel a tizennégy napos önmegtartóztatási ötletemmel nem tudom, hogy tényleg jót akartam-e magamnak. Negyvennyolc perccel vagyok közelebb a végéhez és máris kurvaszar. De most az egyszer kivárom, ha beledöglök is!
A feltámadás garantált.
(Időközben el tudok azon gondolkozni legalább, hogy egyesek miért ragadnak gitárt, amikor az fordítva áll a kezükben?! Ha saját maguk szórakoztatására tennék, még megérteném, de ezek simán letolnák mindnyájunk torkán az emészthetetlent. A tizenöt fős baráti közönség így is benyeli.)
No comments:
Post a Comment