Amit én mondtam 2007.03.25-én.
"A szívem nem boldog. A szívem szürke. Szürke, mint a hamu. Elégett, mint már sokszor. Holnap majd meging piros, lehet, de mégis egyre többször szürke, ehyszer csak koromfeketévé ég - úgy érzem. De sokszor menekültem már érzésekbe érzések elől - és mindig a legszínesebb csal meg. "
"Nincs már min nevetni. Nincs már, mint ketten vigyázunk. Mindig ugyanaz. Reggel. Nap. Tűz. Égés. Szörke. Hamu."
"Sajnálom kedvesem, én mégis elhagyom az akaratot, a küzdőteret...én elhagyom a csókolni akarást, a szép percek utáni vágyat. Ha fakó lesz, az a te hibád! Én hagylak aludni és minden mást is. Aztán majd meglátjuk, meddig ver a szívem érted? De félek, már nem figyelek fel arcod szépségére."
Egyáltalán.
No comments:
Post a Comment