I need to feel alive...

Mi az Isten? Reggel 7 óra van és egy szemhunyásnyit nem aludtam - ez miért van? Persze, tegnap ilyenkor vizsgázni indultam és 10-re haza is értem, majd beestem az ágyamba és este 6-ig fel sem keltem. De ezt feltétlenül annak kell követnie, hogy nem tudok elaludni pár órával később, esetleg hajnalban? Ismét előre szaladt az óramutató. Egy új nap - és nekem mégsem az. Összefolyik a tegnappal, átillan a holnapba. Össze kéne magam szedni és a feladatomra koncentrálni, ahelyett, hogy éjszakákon keresztül interjúkat bámulok vagy verseket, dalszövegeket bújok, hogy miben, melyik velem született idióta fiktív vagy valós agybajomra, esetleg szívfájdalmamra találok gyógyírt. Visszatérhetnék a nappalokba, vissza kéne térnem. Meg kéne felelnem. Csinálnom kéne, amire vállalkoztam - ha már csinálhatom, és nem a fejemben kéne verseket írogatnom, amiket soha nem fogok papíron látni. (Különben is, minden gondolatot kiradírozok odabenn, mert én nem vagyok elégedett vele.) A Nap felkelni próbál vagy valamiféle világosságot libbentene a Föld arcára. Már világosabb a sötétkék. Megint. Bár napok óta megrekedünk az esős szürkénél - igazából semmi kedvem kitenni a lábam, pedig megeshet, hogy a friss levegő jót tenne és erőt adna a hétköznapi teendőkhöz, amiben most igencsak el vagyok maradva, legalábbis ahogy körülnézek...Na, nem baj, tervek és célkitűzések vannak. Kitakarítani és beengedni a napfényt. Hugomat meglepni valami finommal. Mosni az elvarázsolt mosógéppel. Meg lehet csinálni. Én sem tartom lehetetlennek, de most többre van szükségem: most bíztatás kell. Itt a karácsony a nyakunkon és az ajándékokra még nem is nagyon gondoltam. Az ünnepre sem. Nyugodt, hideg időt akarok és havat, de mindenből olyat, amilyen kiskoromban volt. Amikor jó volt kimenni, mert akkora élmény volt egy szép téli nap, hogy nem fáztál, kipirultál, felfrissültél és teljesen más volt haza menni is: otthon minden illat édesebb volt és a meleg még melegebbnek hatott (ezt leginkább egy émelyítő wellnesshez tudnám hasonlítani, ahol minden jó, nyugodt és te is jól érzed magad). Ma, ha kimegyek, nem felfrissülök, hanem fázom. Ha hazajövök: semmi sincs a helyén, főként nem én. Most megkísérlem helyre rakni az életet és a világomat. Édes lesz és tiszta...és a lélek újra erős a holnaphoz. Akkor majd elmondom, hogyan érzem magam, abból következtethető lesz, sikerült-e nekem most ... megmozdulni. 

"Tudom, hogy jössz majd.

Úgy esel belém, mint szép, szikrázó
mennykő a tóba!"