Nehéz ünnep

Persze. Csakis ilyenkor. Miért ne? Semmi kedvem nincs hozzá és semmi szépet vagy jót nem látok benne, mégis: a Karácsony pont az életed legsavanyúbb és leghidegebb heteibe pofátlankodja be magát. Ráadásul, a legravaszabb módon képes elérni, hogy édes ízeket, illatokat és meleget akarj érezni - nem csak szenteste. Végig, amíg kint hideg van. Jó esetben ezzel a finom érzéssel az ember alapvetően ki van szolgálva: család, szeretet. Fűt az egész belülről, hiszen van, aki pakolja rá a fát. Tizenkét hónapon keresztül. Rossz esetben...nézzetek rám. Az egyik legszebb ünnepet dobnám a kukába, mert bár akarom az émelyítő aromákat és szagokat, de örökösen csak a vágyakozás marad. Karácsony ide vagy oda, az összes cicomájával együtt hideg marad idebenn. Miért? Mert akkor mókázom a világgal, amikor az kéri, ha épp nincs kedvem hozzá, akkor ne várjam, hogy megkérdezze: mi a baj? Nem, olyankor jó vagyok én hátrahagyva is, aztán majd újra elő lehet venni, ha nem vagyok antiszoc. Köszönöm! Nem ez kell nekem! Amikor az ember mindent megcsinál, amit úgy alapban a hétköznapok megkövetelnek, akkor én azt kérném szépen: szóljanak hozzám. Ismerjenek meg, és itt elsősorban azokhoz beszélek, akiknek a kis kandallóm tüzét kéne ápolgatni. Napokat vagyok egyedül. Sőt, heteket. Ne erőltessétek meg magatokat, nem a fizikai állapotról beszélek. Százszor halálosabb, amikor melletted ülnek és komplett baromnak néznek, vagy nem is látnak semmit belőled, mert nem akarnak látni. És én ezek után élvezzem azt a hamis melegséget, aminek lángjai szenteste majd néha körbenyaldossák a seggem! Akkor majd pár pillanatra elhiszem, hogy elszántan összetartunk és segítjük egymást, miközben tudom: a mindennapi ígéretek ugyanúgy el lesznek felejtve, a fáradhatatlan kézfogás olyan laza, hogy egy rossz szó azonnal szétszakítja. Ennyit erről. Meg a Karácsonyról és arról, hogy szeretjük egymást. Azt hiszem becsomagolhatsz bármit, de amíg nem rakod bele saját magad elsőként a dobozba, addig bukik a mutatvány. 
Hideg van. Ráz a sírás belülről. Sehogy se jó, viszont holnapután csúcsformában kell lenni, hiszen nehéz lesz: be kell fogadni a szeretetet, aztán helyesen el kell tudni raktározni egy évre, ha nem akarom, hogy a következő 364 nap lelencnek érezzem magam. 


"Keep your feet on the ground when your head is in the clouds"