11/30/2010

#19 (Azt mondtam, hogy vársz.)

Minden nap az arcomba vágod méztől csöpögő szavaidat, hogy én, mint hiszékeny kislány a számba vehessem őket, kiszívva belőlük a kedvemre való lényeget pár óra jóllakottságért.
Aztán estére se szavak, se méz nem marad, csak a valóságon való kényszerített koplalás.

No comments: