Miért megy mindenki mindig el?

Tegnap valamiféle szülinapi ünneplés volt, mert kedves anyukám öregedett (de kinézetre egyre fiatalosabb - alig hiszek a szememnek - olyan klasszikusan dögös). Tehát itt volt a fél család. Zsuzsim, akivel megint oda-vissza kielemeztük a szerelmet, Mami, akivel átbújtunk pár fotóalbumot, melyekben a csodás gyermekkori képeink vannak. Zoli, Viki, Bence, Soma - a két gyerek elsősorban a számítógép egerét "ütötte", illetve a kaja izgatta őket. Zoliról és Vikiről pedig csináltam egy szerintem tök jól sikerült fotósorozatot. Pitti + Nati. Nos, velük nem beszélgettem sokat - inkább csak együtt ettünk, de Natinak kiszedtem a szemöldökét és kifésültem a szépséges haját (valószínű, hogy elveszett bennem egy fodrász-kozmetikus, mert imádok ilyesmit csinálni).





A vacsora ISTENI volt, mert anya tud valamit. (Igen apa, megkapod majd a képeket arról a finom eledelről és majd lehet sóvárogni...ja és Apa, hiányzol. És még egyszer ennyi idő nélküled. Kellemetlen érzés.) A gesztenyés sütiről nem is beszélve, imádom a gesztenyét, főleg ha ez csokis piskótában, tejszínnel keverve van élem rakva. :)))

Ma még Sanyáék jönnek, de persze megint csak akkor, amikor én már fél lábbal a kocsiban leszek, ami visszaszállít a fővárosba. Pech. Ettől függetlenül, utálom, hogy mindig mindenki hazamegy. Mert imádom a családomat, a barátainkat és azt, hogy egyre jobb a hangulat, ahogy felnövök. Talán mert már nem vagyok az a hisztis kis lúd, aki egykor. Vagy mert már fel tudom fogni, miről fecsegnek a felnőttek. Szuper. Hiányoznak!!! 5 perce ment el Zsuzsi is és most kicsit szomorú vagyok - mert annyira vártam, hogy végre mindenki itt legyen és tessék...:( A jelen még világra se jött és már nincs sehol...
Képeket majd próbálok (életemben először) csatolni.






Más: Szabolcs kölcsönadta az egyik krimijét és esküszöm, régen olvastam ilyen jót, főleg ismerőstől. Kicsit Poe novelláira emlékeztet. Gyilkosság, nyomozás, csattanó. Szabolcsnak kívánok minden jót, mert van hozzá tehetsége! Nehogy abba merje hagyni az írást, he has so much to give. :) Alig bírtam letenni, szóval, ha a véleményem kérdezi, akkor csak ennyi: a stílusát szeretem, a történet jól összerakott - még pár ilyen és mesterművet fogok olvasni. Köszönöm a lehetőséget, hogy ezt én is elolvashattam és hogy megtisztel a bizalmával, illetve számít neki a véleményem. Jó olvasmány volt a hajnali órákban.

Thank you all.