When it rains, you can't avoid reading

Finy Petra

AZ ÁRNYÉK

Azóta üldözi  Hogy belekukkantott a feketébe  Nem véletlen hát, hogy  Szemében sokkal több a rettegés  Mint amennyi egy farkas tekintetében van  Mikor az őzgida harapja el a torkát  És nem fordítva  Meg néha a szívverése is kihagy  Ilyenkor tisztán hallani a vérerek csörgedezését testében  De ő már ebbe is beletörődött  Csak az zavarja  Hogy a kertész riadtan iszkol előle  Vagy hogy az utcán a kutyák nyüszítve húzódnak odébb  És még a farkukat is elfelejtik behúzni  Tamás Halmai  Silence  One must study grammatics of silence,  spaces between, and even without words  make mutual that hope one gets to know  without study, the halfway of life,  one must study sharing the arrival  from speechlessness into greater silence,  from wakefulness into illumination.  Jász Attila  [ESŐKAPU] Mindig kell hozzá egy csipetnyi ellenfény, hogy akár a legapróbb részleteket is, miként a szívpitvar önműködően záródó billentyűjét, a hajnali eső kapuját (vagy az alkonytét) nyitva találd. Simon Márton  JÓ ESETBEN Jó esetben ritkán kell szóba állnom szeretteimmel. Megvisel, hogy kérdéseikre csak hazugságokkal felelhetek. Tanácsaik nélkül egyre jobban bízom abban, hogy majd, mint a vadludakat, délre visz az ösztön, bár igazán nem tudom. Hol van az a dél? Szavaimat kevésre tartom, pedig ezen a vidéken még ma is mesélik, a fény úgy lett: csak egy szót szólt valaki. Én persze beszélhetek, amit akarok, nem lesz világosság. Idáig jutottam: néha azt mondom, van kiút, és ettől mintha lenne. Persze nincs. Ez egyszerűen nem így működik. Pedig el tudnék szakadni bármitől, jó esetben egy-két szóval elengedem a fényt is. Halogatni kéne ezt, mert például az őszt megírni könnyű. Olyankor bármihez hasonlítható bármi. Vagy csak nekem, mindenem. De most tavasz van. Ilyenkor, jó esetben, mindig egy kicsit hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a félelem. Vörös István  MIKOR VAGYUNK EGYEDÜL? Mi az, amit szégyellünk mások előtt? Senki se szégyell nyilvánosan járkálni, enni. De aludni többnyire már bezárkózunk. Szokás nyilvánosan olvasni, vannak is erre rendelt intézmények, de az asztalok nincsenek olyan gondosan elválasztva, mint a vécéfülkék. Van, aki nem szereti, ha meghallják, amit beszél, van, aki csak erre tör. Van, aki titokban imádkozik, van, aki hangosan, a templom első padjában. Van, aki azt nem szereti, ha sírni látják, van, aki azt, ha meghalni. Feltámadni sem túl jó közönség előtt. A mulandóság őreire álmot kell bocsátani, aztán bentről föltörni az óriási tojást. A héjak már maradhatnak szétszórva, ki ismerne rád halálod fehér mészvázáról? Nem jó, ha látnak önmagunk lenni, nem jó, ha látják, hogy valaki más vagyunk.