Leginkább csak mozdulatok történnének közted és köztem, legalábbis így jó darabig biztos, hogy semmi másra nem lenne szükség. Ha el akarnál kezdeni beszélni, azonnal szájon csókolnálak és máris néma lennél. Tudod, hogy igazam van. Az egésszel csupán annyi a gond jelen pillanatban, hogy képtelenség ebben a percben elkövetni ezt a fajta némaságot.
Túl messze vagy és én mindent megátkoznék körülötted. Mindenkit, aki láthat, mindent, amihez hozzáérsz. Megérdemlik. Megérdemlik ezért a rohadt nagy ürességért ami jobbról-balról körülvesz. Bármerre fordulok, te nem vagy ott és ez szemét dolog, kegyetlen, mert belül mindennek a fordítottja játszódik le: percenként felkap a szél, mintha csak álmodnék - már épp kezdeném belekarcolni a nevem a bőrödbe, amikor hirtelen újra lent vagyok a földön.
No comments:
Post a Comment