Nehéz nem elfogultan kritizálni egy olyan filmet, aminek mind a mozis, mind a könyv verziója berágta magát az életembe. Elvárás és vélemény viszont mindig van: elemezzünk Újholdat.
Ha egy olyasvalaki szemével kellett volna végignéznem, akinek a regénysorozat egyetlen darabja sem fordult meg egyszer sem a kezében, száz százalék, hogy az első 10 perc után álomba szenderedtem volna. Hála az égnek nálam más a helyzet: 23 éves pályafutásom alatt ezzel a négy kötettel döntöttem meg a gyorsolvasási rekordomat. Véleményem szerint, aki az első 30 oldal után nem áll meg, menthetetlenül a rabjává válik. Vagy nem. De az szinte biztos, hogy tisztában lesz a történet menetével, és tudni fogja: ez nem akció, nem horror és nem is egy megterhelően elgondolkodtató dráma. Ezzel a hozzáállással kell véleményt alkotni a filmről.
Szem előtt kell tartanunk: a könyv gyakran több és jobb, mint az adaptáció. Egyszerűen azért, mert 600 oldal történésének minden részletét lehetetlen vászonra vinni. Ez hiányzik, az hiányzik. Rendező, olvasó, néző dönti el, hogy kinek, mi.
Innentől kezdve ki merem jelenteni: amit láttam, 98%-ban megegyezett az elképzeléseimmel (és nagyrészt Stephenie Meyer leírásával) ez alkalommal is.
Amikor 2 óra pár percbe kell egy igen részletesen ismertető könyvet belesűríteni, akkor bizony a változtatás és megannyi jelenet kihagyása elkerülhetetlen. Mégis: minden fontos mozzanat a helyén van, ami azt vonja maga után, hogy számomra nem okozott csalódást. (Boncolgathatnék olyan apróságokat most, mint a színészek sminkje – hiszen az alakításukba nem tudnék belekötni -, vagy a kontaktlencsék színe. A következő részt ismét más rendezésében láthatjuk majd, így a nyakamat merném tenni arra, hogy találkozni fogunk újabb különbségekkel. A legnagyobb szívfájdalom számomra mindig az ezüst Volvo lecserélése lesz – elvégre a Batmobile sem rózsaszín, de ebben ki is merül az elégedetlenségem.)
Az Alkonyat sorozat alapjaiban egy laza, kis humorral és izgalommal vegyített szerelmi történet, amelynek érzelmi szálait, akkor tudjuk igazán értékelni, ha önmagunkra is jellemző a „lelkizés”. Egyesek sikítva szaladnának el egy Edwardhoz hasonló személyiségű úriember elől a világ másik végégre, míg mások a világukat adnák bármikor, hogy egy sétára invitálja őket a közeli erdőbe. Sokan vágynak olyan barátra, mint Jacob, de lehetséges, hogy még többen tartják haszontalannak azt a fajta türelmet és feltétel nélküli odaadást, amit ő szimbolizál. Vámpírokkal és vérfarkasokkal megfűszerezve, de az érzelemi kavalkád a lényeg. Aki alapjáraton nem vevő a szerelmes mesékre, ez alkalommal ne menjen moziba. Meg merem kockáztatni, hogy azok alapján, amennyit erről a történetről utcán, újságosnál, tv-ből lehet megtudni, a közönség velem ellentétes véleményen lévő felének ez meg sem fordult a fejében.
Aki pedig úgy érzi: szüksége van két óra tömény romantikára, az ne habozzon, mert az Újhold az a film, ami érzelgésnek biztosan nincs szűkében.
No comments:
Post a Comment